A börtönmúzeumtól a vintage Nagymarosig
Ha kisgyerekekkel, pici gyalogtúrával megfűszerezett, egynapos városnéző kirándulás szeretnétek tenni, akkor csak ajánlani tudom Márianosztrát és Nagymarost, akár autóval, akár kisvonattal. Beszámoló és tippek következnek.
A néhány napos nagyirtáspusztai pihenésünk után a hazaindulással még nem ért véget a kirándulásunk. Mi az a család vagyunk, akiket nemcsak a konkrét úti cél hajt, hanem szeretünk menet közben éppen ott megállni, ahol kedvünk szottyan (és ahol a gyerekek kedve, energiája, alvásideje engedi). Ezúttal, Nagyirtáspusztáról hazafelé Márianosztrán és Nagymaroson állunk meg, mindkét várost csak ajánlani tudom a Dunakanyarba látogató turistáknak.
Tartalomjegyzék:
Márianosztra: börtönmúzeum és Kálvária domb
Bár Márianosztra számomra a börtön miatt kicsit bizarr kirándulóhely, de érdemes felfedezni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy családunk ezúttal másodjára járt a városban.
Márianosztrát többféleképpen is megközelíthetjük: első alkalommal Szobról kisvonatoztunk, ezúttal autóval mentünk. Érdemes tudni, hogy Nagyirtáspusztáról is eljuthatunk kisvonattal Márianosztrára. Mindkét vonalra érvényes, hogy a vonat csak hétvégente, illetve nyáron pénteki napokon is közlekedik.
A pálosok egykori kolostorában ma börtön működik, sőt a hatvanas években kizárólag papi börtönként működött. A hely történetével a börtön és a templom mellett található múzeumban ismerkedhetünk meg. Érdemes kifizetni a párszáz forintos belépőt, mert részletesebben megtudhatjuk a kolostor/börtön történetét, láthatunk egy berendezett cellát, különleges, a börtönben eszkábált rejtekhelyeket, mobiltöltőket, és egy nagyszabású, több órás helikopteres üldözéssel járó szökési kísérletről is olvashatunk. A múzeumban tudtuk meg azt is, hogy a parkolóban álló veterán rabszállítókba be lehet szállni. Mit ne mondjak, ahogyan ezt a két csemete meghallotta, más sem érdekelte őket, csak hogy minél előbb kipróbálhassák.
Már az első márianosztrai kirándulásunkkor felgyalogoltunk a Kálvária dombra. Kisgyerekeseknek szuper útvonal, mert a falu határától nincs messze, nem olyan magas a domb, simán teljesíthető, onnan mégis pazar kilátás tárul a szemünk elé. Ezúttal sem hagytuk ki ezt a mókát, levezetésképpen pedig a központban található hatalmas és új játszótéren játszhattak a gyerekek.
Most úgy döntöttünk, nem Márianosztrán ebédelünk, de ha itt ér minket az ebédidő, akkor sem kell kétségbe esni, a Kálvária dombról a kisvasút felé sétálva hangulatos és megfizethető csárdát találunk.
Nagymaros: az ószerestől a cukrászdáig
Mikor Márianosztrán beültünk a kocsiba, úgy tűnt, a gyerekek elalszanak, és már elengedtük a további programok lehetőségét, és azt terveztük, otthon ebédelünk, de Nagymaros környékén ismét felélénkültek, így ott megálltunk.
TIPP
Kisgyerekes családoknak én mindig ezt a taktikát javaslom kiránduláskor: legyen sok-sok programopció, amelyből aztán éppen azokat szemezgetjük ki, amire az időnkből és a gyerekek energiájából futja. Ne féljünk tervezni, áttervezni, elengedni és spontánnak maradni! Ha ezeket betartjuk, akkor a kirándulás telis-tele lesz élményekkel.
Nagymaroson már sokszor jártunk, de inkább csak átutazóban. Kompoztunk már innen Visegrádra, és barangoltunk hétvégén több alkalommal is a helyi gasztronómiai különlegességeket árusító piacon. Most egy kicsit több időt töltöttünk el a városban.
Hétköznap lévén nyitva volt a főtéren található ószeres. Mi nagy kincsvadászok vagyunk, így imádunk efféle zsibvásárokban keresgélni vagy szimplán csak nézelődni. Ezúttal inkább csak az utóbbit tettük, mert bizony az árak borsosak voltak, nem magunkfajta veterán bolhapiacozókra szabottak.
Miután kinézelődtük magunkat, kedves helyiek igazítottak minket útba, hol tudnánk ebédelni. Az ő iránymutatásukkal vetődtünk egy kifőzdébe. Az ételek finomak voltak, és ami nem elhanyagolható tény, gyorsan megkaptuk őket, nem kellett várnunk. Hogy ez miért fontos? Azt hiszem azoknak a szülőknek nem kell ecsetelnem, akik vártak már hosszú időt két (vagy több) roppantul unatkozó, kizárólag sültkrumplin és rántott húson élő gyerekkel egy étteremben az ebédre…
Ebéd után, levezetésképpen nem bírtuk kihagyni, hogy meg ne látogassuk a Sakura cukrászdát, ami különleges ízeivel teljesen rabul ejtett minket.
A sütizés után megnéztük a 14. században épített katolikus templomot. Majd elhaladtunk egy tábla mellett, ami a Julianus-kilátóhoz vezető útra mutatott. Sajnos az alvásidő előtt nem sokkal már esélyünk sem volt elindulni a 3,9 kilométeres és 350 méter szintemelkedéssel tarkított sétára. A kilátótól egyébként pazar kilátás nyílik a Dunakanyarra, így a következő túránk alkalmával biztosan felkaptatunk majd.
