Szentendrei-sziget: 1 nap a Paradicsomban
Kirándultatok már minden előzetes terv és cél nélkül a Szentendrei-sziget területén? Higgyétek el, nem szükséges előre megterveznetek az utat ahhoz, hogy jól érezzétek magatokat. Megmutatjuk nektek, mi merre jártunk.
Tartalomjegyzék:
Járd be szabadon a Szentendrei-sziget rejtett zugait!
Számos alkalommal írtunk már arról, hogy ha a Szentendrei-sziget környékére látogattok, milyen élményekkel gazdagodhattok. Ez alkalommal azt tanácsoljuk, hogy kerekedjetek fel, és mindenféle előzetes tervezés nélkül kiránduljatok arra a szigeten, amerre a „lábatok visz”. Nincs két egyforma vízpart, és a települések egyedi bája is páratlan. Mi kipróbáltuk, és nagyon emlékezetes napot töltöttünk el a Dunakanyar egyik legszebb részén.
Pócsmegyeren álltunk meg először
– ahol a napsütéses reggelen gyönyörű látvány fogadott bennünket a Duna parton. A napsugarak finoman táncoltak a folyó hullámain, a túloldalon pedig még csendesen szunnyadt Leányfalu. Rajtunk kívül egyetlen turista és helybéli sem járt a víznél. A révnél lévő felüljáró falán megtaláltuk a vízszintmagasságot jelző piros vonalakat, melyek a korábbi árvizeknek állítanak emléket, és elképedve figyeltük, hogy mekkora területet vett birtokba a víz 2013-ban. Később ugyanilyen jelzéseket láttunk a Kisoroszi révnél is, 1929-ből.
Ezután Szigetmonostor felé vettük az irányt.
Ritkán járunk erre, így most sétáltunk egy kellemeset a friss levegőn, zöld környezetben. Mindenképpen látogassatok el ide, ha tehetitek, nekünk nagyon tetszett a panoráma. A parton felmásztunk egy hajóra is, ami rettenetes állapotban volt. Szomorú látványt nyújtott, hiszen korábban valószínűleg ugyanolyan vígan szelte a habokat, mint most az elektromos hajó, ami a Szentendrei-sziget déli vége és a szentendrei Duna korzó között közlekedik.
Innen átautóztunk a túloldalra, a Dunakeszi komphoz
– ahol legnagyobb meglepetésünkre nem a Duna parton töltöttük a legtöbb időnket, de nem is a természetben gyönyörködtünk. Nem tudtunk ellenállni annak a két szamárnak, akik egy kerítés mögül hívogatóan néztek ránk. Sokáig nem kellett várakozniuk, hiszen azonnal odamentünk megsimogatni, megetetni őket.
Végigautóztunk Horány és Surány utcáin és megcsodáltuk a hétvégi házakat. Többségük nagyon vidám, retro hangulatot ébresztett bennünk a lapos tetőkkel és a régi verandákkal. Nem is volt kérdés számunkra, hogy a kirándulók miért szeretik itt tölteni nyáron a szabadidejüket. Élveztük a Duna közelségét és a csendet, de tudtuk, hogy rövidesen beindul a strandszezon, és a szigeten, több helyen is alkalmunk nyílik majd fürdeni.
Kirándulásunk utolsó állomása Kisoroszi volt
– ahol a vízpart után a központban lévő parkot és játszóteret is bejártuk, és megcsodáltuk közelről a kiállított régi – de nagyon jó állapotban lévő – tűzoltókocsit. A falu hangulata, mint mindig, ha itt járunk, most is magával ragadott minket, nem győztük megfigyelni a település régi házait, és utcáit.
A programot nem csak a térségbe kirándulóknak ajánljuk, azoknak is izgalmas napjuk lehet, akik sosem jártak a környéken. Bár mi most kihagytuk a szokásos megállókat, nem látogattunk el a Kisoroszi Sziget-csúcshoz, vagy Pócsmegyeren a Pázsit tóhoz, cserébe viszont több időt töltöttünk a kevésbé népszerű, de annál szebb részeken.
Nem feltétlenül szükséges minden kirándulást elejétől a végéig megtervezni, a hirtelen ötletek is remek élményekhez juttathatnak. Próbáljátok ki ti is, a Szentendrei-sziget nyújtotta élményekben nem fogtok csalódni!
