top banner
English

A dömösi prépostság titokzatos krónikája

Az Árpád házi királyok kedvelt lakhelye volt a Dunakanyar. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a térségben számtalan várat, vadászkastélyt, palotát építettek. A történelmi jelentőségű, egyik legkorábbról fennmarat emlékünk a dömösi prépostság, melynek romjai 2013-ban kerültek át a visegrádi Mátyás Király Múzeum kezelésébe. 

A dömösi prépostság titokzatos krónikája

A dömösi prépostságot Szent Margit tiszteletére alapították. Árpád-házi Szent Margit IV. Béla magyar király lánya volt, akit az önfegyelem példaképének tekintenek. A róla szóló, 1510-ből fennmaradt legenda szerint Margit jövendőmondó képességekkel is rendelkezett, amellyel olykor apjának is segített diplomáciai problémái megoldásában. 28 évesen halt meg, legendája szerint holtteste halála után három hétig nem indult oszlásnak, ráadásul rózsaillatot árasztott. 

Hol található?

Dömös Komárom-Esztergom megyében, Esztergomtól 15 km-re, a 11-es út mentén helyezkedik el. A XI. században már meglévő palota és közvetlen mellette épített templom romja Dömös nyugati végén, a domboldalon elterülő temető fölött, nem messze a Petőfi tértől, a Dobogókő utcában található. A prépostság 1107 óta számos történelmi vihart átélt, de a mai napig látogatható.

A prépostság története

A dömösi palota a magyar királyok kedvelt tartózkodási helye volt, a prépostság története kilencszáz évre nyúlik vissza. Álmos herceg, Könyves Kálmán király öccse alapította 1107-ben, ekkor épült fel a bazilika, főszentélye alatt a csarnokkriptával. 1113-ban Kálmán megvakíttatta az ellene fellázadó Álmost és annak fiát, a későbbi II. Bélát. Álmos ezután a dömösi prépostságban élt. Kálmán király később, amikor halálát érezte közeledni, – hogy fiának biztosítsa a trónt – elküldte udvaroncát Dömösre, fogja el és ölje meg a herceget, ne örökölhessen halála esetén.

"Amikor aztán Benedek odaért, a herceg a monostor előtt ült és siratta fájdalmát. Mikor meghallotta a lovasok siető közeledését, megérezte lelkében, hogy veszedelem fenyegeti, bevitette magát a monostorba és kezével megfogta Szűz Szent Margit oltárát, hogy Isten és a szentek tiszteletéből ne merészeljék elvonszolni onnan. De Benedek rátette szentségtörő kezét és erőszakosan elvonszolta az oltártól. A papok vigyáztak az egyház ajtajában és el akarták fogni: ő azonban megneszelte ezt, dühös szívvel kiment, ahogyan tudott, és amikor elvágtatott, Pilis erdejében leesett a lóról, nyakát szegte és meghalt. Kutyái követték, azok falták fel húsát és csontjait."

A prépostságot szolgáló népek között voltak kenyérsütők, szakácsok, esztergályosok, harangozók, palackkészítők, méhészek, lovászok, solymászok, és ácsok is. A monostort később valószínűleg felégették a tatárok, a 18. században pedig köveit is széthordták. A hajdani templomnak, valamint a déli oldalán álló egykori királyi kastély és a prépostság épületének így csak alapfalai maradtak meg, az altemplom azonban fennmaradt. A régészeti feltárása 1977-ben kezdődött, rekonstrukciója pedig 1989-ben fejeződött be. 

Korábban megjelent oldalunkon egy cikk, melyben a Dunakanyar legendáit kíséreltük meg összegyűjteni. Egy kedves olvasónk levélben osztotta meg velünk a következő gyermekkori emlékét.

„A nagymamám mesélt nekem a dömösi prépostsági romokról egy igen érdekes történetet. Amikor ők még kislányok voltak, a barátnőjével bemerészkedtek a romok (ha a Duna felé nézünk) jobb oldalán található alagútba. Olyan messzire jutottak a több helyen is omladozó járatban, hogy jóval később, csak a felnőttek keresése után jutottak ki belőle. A 80'-as években még én is bementem a saját szememmel látni, de nem voltam elég bátor hozzá, hogy messzebbre bemerészkedjek. Egy részen komoly omlás volt, de mögötte még messzire futott a járat. Később a bejárattól kb. 20 méterre lefalazták, hogy ne menjen be senki a veszélyes területre. A mamám azt mesélte róla, hogy az öregektől azt hallotta, hogy az alagút átment a Duna alatt és egészen fel a Remete barlangig. A királyoknak szolgálhatott menekülő útvonalként valamikor. Azt nem gondolom, hogy valóban felfutott a barlangig, de abban az irányban halad, az kétségtelen. Ezt anno megfigyeltem én is. Ki tudja, hogyha egy kutató csoport feltárná ezt a járatot, mit találnának ott? Talán semmit. Talán elrejtett kincseket, vagy iratokat abból a korszakból, amiből nem sok minden maradt fent.”

Vajon valóban elér a Duna alatt végigfutó alagút a Remete-barlangig? Vagy csak szájról szájra terjedt a történet a helyiek körében a titkos útról? Talán már sosem tudjuk meg az igazságot. Mi azért megpróbálunk utánajárni a dolognak, hiszen az ilyen legendák kutatása csak még közelebb hozza hozzánk a szépséges és izgalmas Dunakanyart.

Forrás: domos.hu, ng.hu

top banner