Titokzatos miniszobrok és őrületes ízélmény Vácon
Az év talán legforróbb napján gondoltunk egyet, és felkutattuk Vác vadiúj kincseit, a Kolodko miniszobrokat. Szeretjük összekötni a kultúrát a gasztronómiával (mondjuk a gasztronómiát mindennel szeretjük összekötni…), ezért célba is vettünk egy belvárosi helyet, amiről egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy csodás ízeket varázsolnak az asztalokra!
Tartalomjegyzék:
Na de kezdjünk a kultúrával – Kolodko miniszobrok Vácon
Az Ungváron született Kolodko Mihály (Mihail Kolodko) nevét sokaknak nem kell bemutatni, így nem is volt meglepő, hogy az utóbbi időben futótűzként terjedt a hír, hogy a jelenleg Vácon élő szobrász három miniszoborral gazdagította a város látnivalóinak egyébként is gazdag tárházát. Miután a pesti gerilla szobrok hatalmas rajongója vagyok, a hőségriadó sem tarthatott vissza, hogy a három új alkotást is megkeressük Vácon, és persze megmutassuk Nektek is.
Mária Terézia szobor – Diadalív
Először az aprócska Mária Terézia szobrot kerestük fel a “Kőkapu” (Váci Diadalív) szomszédságában. A szobor annak az anekdotának állít emléket, miszerint a királynő váci látogatása során a tiszteletére megépített diadalív alatt nem mert áthaladni kocsijával. Attól félt ugyanis, hogy az összedől, hiszen mindössze 2 hét alatt épült fel.
Csúzli szobor – Március 15. tér
A második bronz szobrocskát a Kőkaputól a Főtér felé sétálva találtuk meg, egészen pontosan a különleges háromszög alapú tér Kőkapu felé eső “csücskében”, a Pannónia Ház előtt. A Csúzli szobor Vác méltán népszerű nevezetességére, a Sajdik-gyűjteményre utal.
(Friss hír: Sajdik Ferenc gyűjteményes kiállítása várhatóan 2021. július 22-től egy tágasabb helyen, a Pannónia Házban lesz látogatható.)
Az első 2 szobor után ettünk! – és ettünk, és ettünk, hmmmm…
Miután minden létező szögből megcsodáltuk ezt a szobrocskát is, folytattuk a “vadászatot” és a Főtérről a vasútállomás felé vettük az irányt, a harmadik Kolodko alkotáshoz. Szó szerint lejártuk a lábunkat, végül a hőség (és persze a korgó gyomrunk) miatt tartottunk egy kis pihenőt, és felfedeztük az Széchenyi István utcában az Ittali-t.
Több váci barátunk is ajánlotta már nekünk a helyet, és a hangulatos, árnyékos terasz a sétálóutcában annyira hívogatott minket, hogy ki is próbáltunk gyorsan néhány fogást.
Ha hozzánk hasonlóan Ti is nagy street food rajongók vagytok, garantáltan nem fogtok csalódni a kézműves burgerek, hamisítatlan nápolyi pizzák, friss házi tagliatelle tésztából készült olasz pasta-k és hűsítő saláták kóstolása után.
A gyors és kedves kiszolgálás már csak hab a tortán, nem is csoda, hogy többnyire teltházzal mennek. Jó hír még, hogy négylábú barátaitokat sem kell otthon hagyni, a hely ugyanis kutyabarát, így ide látogatva a kutyusok is biztosan nagyon boldogok lesznek egy-egy leeső vagy elcsent falat után.
Mi egy tonhalas pizzát, egy mennyei sajtburgert és egy szicíliai csirkesalátát választottunk, mivel farkaséhesen érkeztünk, de az adagok akkorák voltak, hogy nem tudtunk megbirkózni vele. Már most biztosak vagyunk benne, hogy visszatérünk és kipróbáljuk a házi tagliatelle-t is, annyira ínycsiklandóan nézett ki a szomszéd asztalnál ülők előtt.
Az Ittali lounge hangulatából kiszakadva, teli hassal visszazökkentünk a városi hőségbe, és folytattunk utunkat a vasútállomáshoz, ahol a harmadik miniszobor található. A bájos miniatűr Morzsa kutya és a tyúk Petőfi Sándor 1848. februárjában Vácon írt versére, az Anyám tyúkjára utal.
“Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.”
/Petőfi Sándor: Anyám tyúkja/
A szobrokról bővebben ide kattintva olvashattok.
Reméljük meghoztuk a kedveteket egy váci városnézéshez és az Ittali hamisítatlan nápolyi pizzájához!
