Lepencei Strandfürdő: Az emlékek ma is élnek
Bár nem emlékszem arra a pillanatra, amikor életemben először átléptem a Lepencei Strandfürdő bejáratát, még ma is tudom, milyen élmény volt újra és újra megvásárolni a belépőjegyet és megrohamozni a hideg vizes medence környékét.
Ezzel a fotósorozattal és írással nem az a célom, hogy a Lepencei Strandfürdőt gyászoljam, vagy bemutassam haldoklásának történetét. Sokkal inkább az, hogy picit arra ösztönözzelek benneteket, hogy nosztalgiázzunk együtt! Idézzük meg együtt a múltat egy rövid pillanatra és ne csak sopánkodjunk a régi kedves fürdőnk láttán.
Tartalomjegyzék:
Lepencei Strandfürdő – Emlékezzetek velünk!
Számos
helyről hallani híreket arról, hogy a strandfürdőt felújítják, újjáépítik, és
ismét úgy fog virágozni, mint fénykorában. Két évvel ezelőtt magam is
megkerestem az akkori tulajdonost, üzenetben és telefonon is. Akkor azt a
választ kaptam, hogy elkészültek a makettek a Lepencei Strandfürdőről, és rövidesen
egy sajtótájékoztató keretén belül minden kérdésemre megkapom a választ a
területtel kapcsolatban.
Teltek-múltak a napok, a hetek, és most már mondhatom, hogy az évek is, hiszen 2017 már jócskán eltelt, viszont a saját szememmel láttam, hogy változás nem történt. Amíg ennek ellenkezőjéről nem kapok/nem kapunk híreket, vagy ígéretet, mi sem szeretnénk semmit ígérni.
Ám a minap teljesen más szemmel tekintettem a strand megmaradt romjaira, és bár úgy érzem, hogy a lelkem egy darabkája meghalt a stranddal együtt, hiszen a gyermekkorom nagy részét itt töltöttem, rengeteg kellemes emlék jutott eszembe.
Nem is láttam már olyan borúsan az egykori kedves strandot.
A
sors iróniája, hogy néhány nappal később egy nagyszerű fotóst is megihlettem a
strand történetével, így most olyan képeket láthattok a Lepencei Strandfürdőről,
amelyek bár első látásra szomorúnak tűnnek, de arra kérlek benneteket, hogy a
fotókat tekintve ne csak a negatív érzésekre figyeljetek. A sorozat nem ezért
készült.
Lepencei Strandfürdő – Képekben
Jómagam számtalan alkalommal jártam már itt az elmúlt évtizedek során, a fotós viszont most első alkalommal.
Abban mind a ketten egyetértünk, hogy ezt a strandot nem lehet/nem lehetett nem szeretni, hiszen minden egyes porcikája ma is őrzi a strandra oly’ jellemző zsivajt, ami fürdőzés során a fülünkbe kúszott.
A fotók minden egyes részletét megvizsgálva emlékezzetek velem/velünk arra, hogy a meleg vizes medence sárga csempéi hogyan vágták fel a lábatokat. A beton ívek hogyan csalogattak minden egyes alkalommal a strandra. És emlékezzetek rá, mekkorákat estetek a medencékbe vezető csúszós lépcsőkön.
Édes emlékek, színes élmények
A strand a jelenlegi állapotában mégis szerethető? Hogyne!
Hiszen pontosan látni lehet a termálvíz okozta megsárgult nyomokat a betonon és a csempéken. A büfék látványáról eszünkbe jut minden palacsinta és jégkrém íze, a napozóágyak pedig arra emlékeztetnek, hogyan sültünk ropogósra a napon minden alkalommal.
A lepusztult hideg vizes medence látványa most ez alkalommal nem szomorított el. Sokkal inkább arra emlékeztetett, amikor a medence aljára egy-egy kavicsot dobáltunk, amit bravúros búvárkodással kellett felhoznunk a víz felszínére.
Sajnálom, hogy ilyen sors adatott a strandnak, de gondoljatok csak bele, milyen elképesztő a Lepencei Strandfürdő ereje, ha még ma is ennyi élményt képes felidézni bennem és bennünk egyaránt.
Volt valami ebben a strandban, ami különlegessé tette, mert ez a strand más volt, mint a többi. Ha egyetlen alkalommal itt fürödhetek, tudjátok, mire gondolok. Összefog bennünket, összefogja a gyerekkorunkat, összefogja a közös lángosozás, pancsolás és kolbászozás emlékét.
Mi mindig tudni fogjuk a szívünk mélyén, milyen élmény volt a meleg vizes medencékben lefröcskölni az alattunk fürdőzőket. Hogyan élveztük a dögönyözőt és mekkorákat csúszkáltunk vizes lábbal a medencék melletti betonon.
Mi mindannyian halljuk a labdák pattogását, a hangosbemondó recsegését és az úszómester sípjának hangját.
Ez ma is a mi strandunk!
Éppen ezért tartsatok velünk a múltidézésben, emlékezzünk a lepencei stranddal kapcsolatos pozitív élményekre, hiszen annyit sopánkodtunk már az évek során.
Igen, ilyen állapotban van most a strand. Addig, ameddig nem tudunk beszámolni a változásokról, igenis megérdemli a Lepencei Strandfürdő, hogy úgy gondoljunk rá, ahogyan megérdemli. Ne eldobott rongyként, ne egy lepukkant területként, és ne is egy halott barátként, mert nem érdemli meg. Ez ma is a mi strandunk, melynek törött csempéi, és rozsdás napozóágyainak látványa még most is képes előhozni belőlünk élmények százait.
Ha ti is így gondoljátok, írjátok meg nekünk a legkedvesebb emlékeiteket a “visegrádi” strandról, és segítsetek másoknak is emlékezni erre a csodálatos erdei termálvizes strandra.
Figyelem! A Lepencei Strandfürdő területére szigorúan tilos és életveszélyes a belépés!
Fotók: Kovács Attila
