Leesett a hó, szikrázik a Dunakanyar!
Mióta megjelentek az első hópihék, mást sem látunk magunk körül, mint hóembereket, szánkókat és boldog embereket. A Dunakanyar ebben az évszakban is páratlanul szép! Mikor kidugtuk az orrunkat a lakásból, és beterített egy hatalmas adag hó, tudtuk, hogy ez a nap csak szép lehet!
Felszálltam a hévre, és éppen Pomáz közelében zötykölődtünk, amikor elkezdett szakadni a hó. Rövid idő alatt minden fehér lett, és én az ablakhoz nyomtam az orrom, hogy még közelebbről lássam a tájat.Szentendrén átszálltam az esztergomi buszra, és tátott szájjal figyeltem a kerteket, a fákat és ahol látszott, ott a Dunát is. Ahogyan elnézegettem a kerítések tetején ülő 10 centis havat, és az éhesen repkedő madarakat, rögtön tudtam, hogy újra itthon vagyok. Bár a Duna elnyelte a hópelyheket, a hegyekben már szinte térdig ért a hó. Háromszor annyi időbe tel hazaérnem, mint nyáron, mert a csúszós úton egyet léptem előre, és két métert csúsztam hátra. Mégis imádtam.
Bármerre járok a térségben, mindenről eszembe jut egy jó sztori, egy vonatozós vagy éppen strandolós élmény. Tudom, hogy hol építettük a legnagyobb hóembert annak idején, amikor még gyerek voltam, és hogy merre induljak, ha ebben a hideg évszakban enni szeretnék valami igazán tüzes, helyi finomságot. Fantasztikusan jó éttermek és apró, beülős helyek vannak pl. Vácon ésSzentendrén, de Zebegény és Visegrád is tartogat meglepetéseket. Ha felkapjátok a hótaposót, és beteszitek a csomagtartóba a szánkót (vagy a sítalpakat), nyert ügyetek van!
Aki a Dunakanyarban él, vagy szeret erre kirándulni, biztosan tudja, milyen gyönyörű a térség télen. Bár ilyenkor nem borítja be a hegyoldalt a kirándulók színes hátizsákjainak sokasága, nem labdáznak gyerekek a strandokon, és nem terjeng lángos illat a levegőben, mégis varázslatos. Persze rengeteg bosszúságot okoz a révek közlekedése, a buszok késése, vagy a latyak, ami a hó olvadását kíséri, de kétlem, hogy ez egy hangyányit is elvenne a havas táj szépségéből.
A Börzsöny, a Pilis, a Szentendrei-sziget, minden rét és patak, minden település és minden ház szikrázik a hófehér, jéghideg takaró alatt. A hatalmas hóesésben sétáltunk egyet a hegyen, és készítettünk néhány fotót. Jól gondolom, hogy nem csak engem babonáz meg naponta újra és újra ez a látvány?
