Lépj be velünk a sződligeti MESETÓ nádfedeles kunyhói közé!

Kristóf Eszter 2018. 04. 13.
  • Lépj be velünk a sződligeti MESETÓ nádfedeles kunyhói közé!
  • Ha az ember lánya szeretné jobban megismerni a Dunakanyart, akkor rá kell jönnie, hogy nincsenek határok, mindig újabb és újabb csodákkal találkozhat. Ilyen a Sződligeti Horgásztó is, amit sokan csak Mesetóként emlegetnek. Körbejártuk, és Golcs Józsefnek, a Sződligeti Sporthorgász Egyesület alelnökének köszönhetően megismertük kicsit.

    Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy a Horgásztó nem látogatható, és ahogyan Józsi bácsi fogalmaz, az Egyesületbe is csak „kihalásos alapon” lehet bekerülni, hála a tó hihetetlen népszerűségének, a csodás fekvésének, és a precíz karbantartásnak. Bizony, nem magától lesz olyan mesés egy tó, hogy Mesetónak nevezze el a köznyelv, szigorú szabályok és ellenőrzés mellett lehet csak megőrizni a hely hangulatát. Joggal tehetitek fel így azt a kérdést, hogy miért mesélünk nektek mégis róla, ha nem látogathatjátok meg kedvetek szerint?

    A Sződligeti Horgásztó

    Számos olyan hely van jelenleg a Dunakanyarban, ami el van zárva a kíváncsi szemek elől (pl. Lepencei Standfürdő területe, Esze Tamás Laktanya), mégis érdemes őket időről-időre megmutatni, mert érdekesek, bájosak vagy csak jó bennük gyönyörködni (utóbbi nyilván nem a strand vagy a laktanya területére vonatozik). Ilyen ez a tó is. Józsi bácsi megmutatta nekünk azt a faragott táblát, amely hamarosan felkerül a tó bejáratához, és azt hirdeti, hogy közel 70 éve, 1949-ben alakult a Sporthorgász Egyesület.

    Régen sokkal nagyobb volt az élet a tó körül, mint mostanában, akkoriban a társaság juniálisokat rendezett a területen, közös főzéssel, és mindenféle mókával, azonban manapság nehéz lenne megoldani, hiszen áram és víz nélkül igen nagy munka lenne egy halom érdeklődőt vendégül látni. A horgászok a csendet szeretik, azért jönnek a tóhoz - ami a régi szeszgyár kubikgödreinek összekötéséből lett kialakítva - hogy kikapcsolódjanak, és a legnagyobb szenvedélyüknek hódoljanak. (A kubikgödör az árterületen gátépítéskor a föld kiemelése után keletkező gödör, amely áradáskor vízzel telik meg.)

    A rendszeres telepítésnek köszönhetően legalább 2 kilós pontyok kerülhetnek az asztalra, és külön öröm, hogy horgászás közben a tavon randalírozó kacsákat is meg lehet figyelni. Mi nagy pecások között nevelkedtünk, úgyhogy a parton járkálva máris megcsapta az orrunkat az éjjeli horgászások szele, és kár lenne tagadni, hogy szívesen eltöltenénk akár egy egész hetet is a környéken. A Mesetó ugyan nem nagy, de képzeljétek, van olyan horgász, akinek saját szigete is van a kis tavon. Menő, nem?

    A tó azért nem látogatható, mert az elmúlt években olyan nagy zsivaj vette őket körül, hogy már nem élvezhették a hely varázsát. Jó hír, hogy a házasulandó párok előtt viszont nyitva a tó területe, melyet esküvői fotózáshoz is sokan választanak (természetesen előzetes egyeztetéseket és engedélykérést követően).

    Mitől mesés a Mesetó?

    Nos, a tó körül rengeteg pici nádfedeles házikó álldogál, többségüknek minden fala nádból, esetleg fából készült. Ezek a házikók olyanok, mintha egy manófalu részei lennének, szinte már hiányoltuk a manókat és más mesebeli emberkéket a csónakok között járkálva. A Mesetó elnevezés – ahogyan a képeken is láthatjátok – főként a tó kedves környezete miatt terjedt el.

    Az Egyesület ragaszkodik ahhoz, hogy csak és kizárólag a tájba illő anyagok kapjanak helyet a területen, ezért az összes házikót úgy készítették a tulajdonosaik, hogy igazodtak ehhez a megkötéshez. Természetesen minden horgásznak kijelölt helye van, számozott kövekkel, és mindenki köteles rendet tartani a „saját háza táján”, ezért makulátlan a rend és a háborítatlan nyugalom.

    Nincs két ugyanolyan horgászhely, az újonnan épült padok mellett igazán régi darabokra is bukkantunk, így kicsit olyan érzésünk volt séta közben, hogy bármikor összefuthatunk Matula bácsival (persze a helyszín más, hiszen nyilvánvalóan nem a Kis-Balaton környékén kirándultunk). Ha már a filmet említettük, annyi mindenesetre igaz, hogy jelenleg is forgatnak egy filmet a tónál, mint ahogyan korábban is volt már erre példa.

    A csendesen ringatózó zöld csónak, és Józsi bácsi kedves történetei megszerettették velünk a tavat, ezért örültünk neki, amikor ígéretet kaptunk arra, hogy nyáron ismét felkereshetjük, hogy a zöldellő fák alatt megpihenjünk kicsit a vízparton.

    Fotó: I love Dunakanyar, Videó: Bujtás Zoltán

    Iratkozz fel hírlevelünkre