Lepencei Strand: A legszebb élményeink színhelye
Kis túlzással a legtöbb izgalmas gyermekkori nyári emlékünk a lepencei strand területéhez köthető, ahol minden gondunkat elfelejtettük, és vígan lubickoltunk a termálvízben, vagy a hideg vizes medence kék csempéi között.
Tartalomjegyzék:
Lepencei strand
Emlékszem, amikor delet ütött az óra, az összes strandoló megrohamozta velünk együtt a büféket, és tömött sorokban álldogáltunk a sült kolbászra és a meleg szendvicsre várva. Nem volt még ezerféle trendi hamburger és pizza, szinte csak olyan ételeket lehetett venni, amit otthon is bármikor elkészíthettünk, de senkit nem érdekelt, hiszen a lepencei strand mindenkinek mosolyt varázsolt az arcára. Volt a környéken más fürdő is, talán jobb medencékkel, de akkor is a lepencei volt mindenki kedvence.
A lepencei strand egykori bejárata helyén már csak gazt találunk
A régi, kockás plédeket igyekeztünk az árnyékba tenni még korán reggel, hogy a hűtőtáskában minél később melegedjen meg az otthon összekészített madártej, a felkockázott sárgabarack és a kolbászos szendvics. Már nyitáskor rengetegen várakoztak a bejáratnál, és ugyan mi sosem vettük igénybe az öltözőket, elvarázsolt a régi kockaépület, amelyből mindig csinos fürdőruhákban léptek ki a külföldi turisták.
A gyermekmedencét a növényzettől már nem lehet megközelíteni, de a kacsák örömmel úszkálnak benne
Igen, ez a hideg vízes medence… nem is mondjuk tovább…
A büféket hosszas keresgélés után lehet csak megtalálni..és nem is nyújtanak kellemes látványt
A gyermekmedence felől egész nap hatalmas zsivaj hallatszott, a mellette lévő hatalmas füves területen fociztak, dekázgattak a gyerekek, és az apukák. Mindig akadt valaki, aki elszaladt fagyiért, és sosem volt vita abból, hogy csoki, vanília vagy éppen puncs kerüljön a tölcsérekbe.
A hideg vizes medence melletti lelátó fából készült deszkáin csodálatosan színes törölközők foglalták a helyet a gazdáiknak, akik olykor visszatértek ide napozni. A legmelegebb napokon is csak 30 fok volt, nem volt nagyon melegünk, de igazi nyár volt.
Ezen a lelátón már nem napozik senki, és a törölközők színét sem szívja már ki itt a nap.
Betonlépcsők a fenti medencékhez.
Felismeritek a fenti büfé ablakát? Innen már csak pár lépés volt a medence.
A medencében…
Ha kedvünk támadt kipróbálni a meleg vizes medencénél lévő buzgárokat, felrohantunk mezítláb a betonlépcsőkön, közben jobbra-balra csúszkáltunk, és a korlátokba kapaszkodtunk. Gyorsan átfutottunk a lábmosón, és már benn is voltunk a vízben a – számunkra – igézően szép sárga csempék között. Végigvergődtünk az első emeleten, és a hatalmas, betonból készült boltívek alatt megrohamoztuk a második emeletet. Az idősebbek ezerszer ránk szóltak, hogy ne fröcsköljünk, mi pedig suttyomban kinevettük a csicsás műanyag úszósapkájukat.
Első elemet
Második emelet
Sajnos a medence állapota már nem emlékeztet a régi szép időkre.
A lepencei strand nyugágyairól figyeltük a páratlan panorámát.
Miközben sültcsirkéket megszégyenítően barnák lettünk a napon, alattunk csendben folydogált a Duna, és olykor megszámláltuk az uszályokat, miközben a hegyek között csorogtak tovább.Nem is tudtuk talán, hogy milyen jó dolgunk volt, vagy legalábbis azt hittük, hogy örökké fog tartani.
Még mindig megdobogtatja a szívünket. A legkisebb túlzás nélkül.
Nem tartott örökké. Nem csak a gyerekkorunk, de a lepencei strand csillogása sem. Mára ugyan siralmas állapotba került az egész terület, ám jó hír, hogy rövidesen újra megkezdődnek a felújítási munkálatok Lepencevölgyben. Amint megtartják az első sajtótájékoztatót a tervekről és a lehetőségekről (melyre ígéretet kaptunk), természetesen elsőként veletek osztjuk meg a hírt, hogy miként élvezhetjük újra a környék legvarázslatosabb strandjának minden medencéjét!