A Dunakanyar szíve – amit a szentek is megosztanak
Tartalomjegyzék:
Vác, a Dunakanyar szíve!
A Dunakanyar kapuja, Szentendre igazi turistaközpont, míg a Dunakanyar szíve Vácon van, hogy a turistaszezon közepén is „magányosak” lehetünk. Utóbbi erényt némileg veszélybe sodorva mégis azt mondom: tessenek többet Vácra menni!
Ha egy napra menekülne a város zajától a megfáradt lélek, akkor a természetet a Pilisben keresi, míg emberi léptékekért Szentendrének veszi az irányt. A fenti állításokat törzsgyökeres fővárosiként merem megengedni, hiszen, ha nem lennének családi kötödéseim Váccal, egészen biztosan nem rúgnám az avart a Duna parti sétányokon, illetve nem fogadnám a tavaszi Napocska első sugarait a Március 15-e téren egy pohár rozéval évről évre.
Vác összehasonlítása Szentendrével budapesti szemüvegen át egyszerűen elkerülhetetlen, hiszen az elérhetőség és a bájfaktora mindkét településnek adott, de bontsuk le egy kicsit. Szentendre fővároshoz való közelsége és évtizedek alatt kiharcolt turisztikai státusza tény, ugyanakkor Vác hasonlóan egy barokk csoda, meghittséggel és élettel. Még azok is, akik annyira nem fogékonyak az építészetre, lelki megnyugvást találhatnak a kisváros emberi léptékének köszönhetően – és nem utolsó sorban a Dunához való kapcsolódásában, ami követendő példa kéne, hogy legyen. A püspökök építészeti ténykedését nyugodt szívvel lehetne a fél világnak mutogatni, ahogyan teszik azt Szentendrével. Itt muszáj megemlítenem kedvenc szelfiző szentemet, aki a mai tinilányokat megszégyenítve teszi magát az „okostelefonnak”.
Vác igazi időutazás
Az ember a Dunakanyar szívében valóban úgy veszhet el a „hétköznapok” során, hogy akár Mária Terézia idejében is flangálhatna, egyedül egy-két elsuhanó biciklista emlékezteti, hogy egy másik korban van, no meg a galériák modern alkotásai. A múltból fakadó báj mellett a helyiek eredményeit is muszáj megemlíteni, hiszen a már bejáratott kedélyjavító kuckók mellett, mint a Fürdő lépcsőt joggal birtokló Remete és a Március 15-e tér sarkát uraló Mihályi cuki mellett sorra nyílnak az új, valódi európai színvonalat képviselő helyek. És éppen ezért kell lemenni Vácra és veszélybe sodorni a családias hangulatot, hogy a múlt segítségével szárba szökkenő értékek meg tudjanak maradni, élettel tudják betölteni ezt a kis műremeket, a mi legnagyobb örömünkre.
„Csak még egy kérdés”
Itt kell megjegyezni, hogy Wiki elmondása szerit hazánk az első vasútja (aki nem tudja, nem figyelt oda töriórán!) a Budapest-Vác távot egy óra alatt tette meg egy tíz perces pihenővel, míg Elvira hasonló adatokat közöl a jelenlegi állapotokról. Tehát egyelőre nem kell aggódni, hogy ily módon hódítják el előlünk a Dunakanyar szívét.
Fotó:egykor.hu
