English

Kihalt szobák, omladozó épületek a váci Esze Tamás laktanyában

Omladozó épületek, málló vakolat, felpúposodott parketta, üres termek, kihalt szobák. Lenyűgöző, ahogyan a természet szépen lassan visszafoglalja magának a váci Esze Tamás laktanya területét. Körbejártuk a helyet, ahol izgalmas, ugyanakkor torokszorító látvány fogadott bennünket. 

esze tamás laktanya

A váci Esze Tamás laktanya 16 évvel ezelőtt zárta be kapuit, azelőtt csaknem ötven évig állt a hadsereg szolgálatában. 2001 óta több esetben is tárgyaltak már a laktanya területének hasznosítása ügyében, de mindezidáig nem történtek lépések az ötletek, tervek megvalósítása felé. A város a hasznosítást a civil szféra, a kistérség és befektetési csoportok támogatásával tartja elképzelhetőnek, ehhez azonban elsődlegesen rendezési tervek elkészítésére lenne szükség. A laktanyát „a magyar híradós szakma bölcsőjének” is nevezik. Vác a magyar tisztképzés fellegvára volt, a híradóezred 1961-ben alakult meg, és a megszűnéséig folyamatosan képezte ki a sorkatonákat. Az alakulat együtt élt a várossal, ahol kellett, segített. Az úgynevezett Híradó Kiképző Tábor 1967-től Vácon, mint Híradó Kiképző Központ folytatta a váci híradó hagyományokat.

A laktanya napjainkban is őrzött terület, ahova csak engedéllyel lehet belépni. Mi ezúton is köszönjük az Air Soldiers egyik képviselőjének, hogy nemcsak lehetővé tette számunkra a bejárást a laktanya általuk bérelt területére, de körbe is vezetett az épületek között. Mivel igen nagy területen helyezkedik el, gyalogosan sok időt vett volna igénybe a körüljárása, arról nem beszélve, hogy nem szerettünk volna kihagyni egyetlen fontos épületet sem, így autóval közlekedtünk az épületek között.

A természet valóban elkezdte visszafoglalni a helyet, gyakran csak többszöri nekifutásra jutottunk közelebb egy-egy épülethez, ami szinte megdöbbentő volt annak fényében, hogy tudtuk, korábban itt minden helyiség használatban volt. A bejáratnál az őrszoba még mindig áll, most innen felügyelik a bejárást a laktanya területére. Legelőször az egykori bolton, étkezdén és fodrászaton akadt meg a tekintetünk, melyek siralmas állapotban vannak. A manapság annyira divatos, posztapokaliptikus témájú filmek hangulatát idézték az omladozó falakkal, kopott feliratokkal és reklámtáblákkal.

Minden fontosabb épületet körbejártunk, szó szoros értelmében a pincétől a padlásig. Akik szeretik a világvége hangulatot, azok biztosan nagyon izgalmasnak találnák azokat az épületeket, amelyek minden emeletén hosszú folyosókról jobbra és balra sorban nyílnak a szobák. A helyiségek szinte mindenhol üresen álltak, de ennél sokkal szembetűnőbb volt, hogy a szobák, és termek számos helyen beáztak, a falak felpúposodtak, ahogyan a parketták is. A nagyobb termek, hangárok viszonylag jó állapotban vannak, de a kazánházat például teljesen felszámolták.

Mivel a laktanya általunk látogatott területén nem volt áram, ezért a pincéket csak elemlámpa fényénél tudtuk megnézni, ami nagyon izgalmas volt még annak ellenére is, hogy tudtuk, a rácsok és a sötét ajtók mögött nincs senki. A sportcsarnok még most is alkalmas lenne különféle sporttevékenységekhez, hiszen tulajdonképpen sértetlen belülről. A hozzá tartozó szobákról sajnos ezt már nem lehet elmondani, mint ahogyan a csarnok külsejéről sem, amit teljesen körbenőtt a gaz. A fotók bizonyára helyettünk is beszélnek.

A területet bejárva azt a következtetést lehet levonni a laktanya állapotáról, hogy folyamatos állagmegóvás mellett számos más funkciót be tudott volna még tölteni, mára azonban már igencsak kérdéses, hogy milyen célra lennének alkalmasak az épületek. Az alakulat 2001-ben szűnt meg, de a rendszerváltás utáni években többnyire már csak vegetált. Az egyik közösségi oldalon a laktanya képei alatt olyan hozzászólásokba botlottunk, melyek közül néhányat mindenképpen meg szeretnénk megmutatni nektek. Nagyon sokan emlékeznek vissza szívesen a laktanyában töltött időre:

„1989-90 L3 századba híradós kiképzésre sorkatonaként fél éves beutalót kaptam ide. "Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi, vének, csak híre marad fenn karunk erejének."

 „Én itt dolgoztam 16 évig. Ez tekinthető az első munkahelyemnek. Torokszorító a látvány(…)”

„1989-90 L3 századba híradós kiképzésre sorkatonaként fél éves beutalót kaptam ide.”

„Az életem egy fontos része volt...1989-1991-ig mint Gk vezető sorkatona”

A legmeghatóbb beszélgetés két egykori katonatárs egymásra találásakor történt, szintén ezen a közösségi oldalon. Ez is azt mutatja, hogy az Esze Tamás laktanyához rengeteg emlék, élmény, vidám, vagy éppen izgalmas történet kapcsolódik. A beszélgetés így zajlott:

„Szevasz Jani!!!!!!!!! Jól vagy?? Emlékszel még rám??? Voltunk párszor kimaradáson a Tiszti-házban, de fiatalok voltunk. Én a Bandival többször találkoztam a Zrínyin a nyolcvanas évek végén... Meg a Gyurival többször találkoztam az életben, biztos emlékszel rá is. (…) Emlékszem a Digó rádióját minden este beállítottuk a Szabad Európára és csak kihúztuk a konnektorból és reggel amikor bejött ordított a Szabad Európa a szobájába egy sorakozón szóvá is tette. Rendes, egyszerű ember volt!”

„Szia Misi ! Hat hogyne emlékeznek (…) Jo lenne összefutnak valamikor. (…) Jo bulik voltak . Így utólag”

„Bizony-bizony elrepült ez rohadt idő rendesen. Valamelyik nap jöttem kocsival át Vácon és pont ott jöttem el, tudod volt ott a sarkon pár négyemeletes ház ott lakott a K. épp említettem a feleségemnek, hogy nagyon rendes tag volt és itt lakott. Én még édesapádra is emlékszem, járt bent a laktanyában párszor, meg a Ladát is ideadta emlékszel egyszer jöttünk Visegrádnál Pestre vele. Viszont Te semmit sem változtál”

Az Esze Tamás laktanya talán már csak nyomokban emlékeztet egykori állapotára, de biztosan vagyunk abban, hogy azok, akik valaha itt laktak, vagy dolgoztak, kedves emlékeket őriznek róla. Reméljük, hogy egyszer felhasználják még a helyet valamilyen hasznos célra, és akkor nem marad árván a rendkívül jó helyen, Vác központjához közel fekvő, hatalmas méretű üres terület. Addig azonban maradnak a találgatások a hasznosítással, újjáépítéssel kapcsolatban. 

top banner