top banner
English

Temető vagy parkoló? Rozsdás hajók állnak a Pilismaróti öbölben

Hatalmas, rozsdás hajók állnak némán a Pilismaróti öböl egyik szegletében. Vajon hogyan kerültek oda és mi lesz sorsuk? Tényleg olyan titokzatosak, vagy csak felkapta a témát a média? Ellátogattunk Pilismarótra, hogy megnézzük, mi maradt mára az egykor remek formában lévő hajókból. 

Temető vagy parkoló? Rozsdás hajók állnak a Pilismaróti öbölben

Az öböl mesterségesen, kavicsbányászat következtében jött létre, és hosszú évek óta népszerű kiránduló célpont a vízi sportok kedvelőinek és a horgászoknak. A Hajótemetőnek nevezett területet a falu felől lehet megközelíteni, bár sokan a Szobi rév felőli bejárattól is megkísérlik, mindhiába. Pilismarót központjából nagyjából öt percre van autóval, de gyalogosan is elérhető (így kb. 40 perc az út). Mi először eltévedtünk, mert egyenesen a Duna partra mentünk, érdemes odafigyelni arra, hogy a Dunapart utcán haladva, az Akácfa utcát elhagyva balra kell kanyarodni egy hepehupás földútra. Ez elágazik rövidesen, aki balra kanyarodik, az az öböl belseje felé haladhat tovább, a hajókhoz pedig jobbra kell folytatni az utat.

Ennek a földútnak tudomásunk szerint nincs neve, de innen már nemigen lehet eltéveszteni az irányt. Ne lepődjetek meg, ha csak a susnyásban tudtok parkolni, ahol akkora kráterek vannak az úton, hogy visszafele jobb ötletnek tűnik tolatni, mint bármerre forgolódni. Az öbölbe egy pici lejtős rész vezet, ahonnan már gyönyörű kilátás nyílik a Dunára és a rozsdás, ütött-kopott hajóroncsokra.

Ezeket a hajókat régen jégtörésre vagy mederkotrásra használták, sok köztük a kavicskotró munkagép is. Némelyik olyan régen áll már egy helyben, hogy 2 méter magas növények nőttek ki belőle. Hihetetlen látvány. Régen egy háború esetén ezeket az uszályokat össze lehetett volna állítani hajóhídnak, de azóta már a valamikori csatahajókat is átalakították békés célra.

Fontos kérdés, hogy lehet-e még ezeket a hajókat valaha újra használni? Vajon mi lesz a sorsuk?

Igen kevés információ kering erről az interneten. Annyi biztos, hogy korábban még alkalmasak lettek volna arra, hogy ellássák egykori funkciójukat, ma azonban már borzalmasan rozsdásak. Inkább roncsnak tűnnek, mint hajónak, és sokkal kevesebb áll belőlük az öbölben, mint amennyi a néhány éve készült videókon látható. Körbejártuk a területet, kíváncsiak voltunk arra, hogy valóban nyikorognak, konganak-e, mint ahogyan azt különböző fórumokon olvastuk, de ilyen hangokat nem hallottunk, ám lehet, hogy ennek pusztán a nagyon alacsony vízállás volt az oka.

Természetesen jelenleg is őrzik őket, senkinek nem ajánlatos megkockáztatni azt, hogy átmászik rájuk, nem csupán az őrök miatt. A part és a víz is tele van acélsodronyokkal, melyek néha elvesznek a homokban, majd néhány méterrel arrébb újra feltűnnek.

Titokzatos és izgalmas látvány egy ilyen hajótemető. Az embernek kedve támad bemászni a hajók belsejébe, és körbejárni a vízből kiálló részeket. Különösen érdekes annak a hajónak a látványa, amely félig a homokba temetve, félig a vízbe hajolva várja a sorsát. Nem ringatjuk magunkat hiú ábrándokba, nyilván ezeket a hajókat már nem fogják soha semmire használni. Megeszi őket a rozsda, ha előtte nem bontják szét őket. A körülöttük lévő poshadt víz és mocsárszag éles kontrasztot alkot a száz méterrel odébb száguldó, hófehér jetskikkel és motorcsónakokkal.

Megmagyarázhatatlanul misztikus és varázslatos élmény volt végigjárni a partszakaszt, pedig tudjuk jól, hogy ezek valójában csak rozsdás hajók. Mégis, az elmúlás valahol mindig megérinti az embert, mint ahogyan ebben az esetben minket is. Keressétek fel bátran a helyet, érdemes megnézni, de vigyetek magatokkal fürdőruhát is, mert a nagy melegben jól fog esni a Duna hűsítő vize. 

top banner