A váci múmiák története
Hatalmas figyelem övezte 1994-ben a 264 természetes úton mumifikálódott emberi maradvány, valamint egy 40 személy maradványait őrző osszárium láda megtalálását Vácott. Megmutatjuk, hogy hogyan festenek a váci múmiák 2017-ben.
A váci Fehérek templomának építése 1699-ben kezdődött, Szűz Mária tiszteletére 1755-ben szentelték fel. Eredetileg a domonkos rendhez, az ún. “fehér barátokhoz” tartozott, ez alapján kapta a nevét is. A templomhoz két kripta is tartozott, a díszes fakoporsókra festett évszámok szerint a kriptákban 1731 és 1808 között temetkeztek.
Tartalomjegyzék:
Miért csak 1994-ben találták meg a váci múmiák maradványait?
A templom felújításakor egy munkás meglátott egy repedést a falon, és amikor megütötte egy kalapáccsal, felfedezte, hogy üreges hangot hall. Áttörte a falat, és talált egy lefelé vezető kőlépcsőt. Miután lementek a lépcsőn a plébánossal, egy kriptát találtak festett koporsókkal.
A plébános azonnal szakértőket hívott a templomba, akik mintegy féléves munka során tárták fel a kriptát. A váci múmiák sorban egymásra helyezett, díszes koporsókban feküdtek. A koporsókon feltüntették a halottak nevét, és haláluk dátumát. Az egész világon egyedülálló, hogy ennyi természetesen mumifikálódott holttest maradjon fönn.
A szakértők választ kerestek arra a kérdésre, hogy miként maradhattak meg a testek ilyen állapotban. A helyiség átlaghőmérséklete 8-11 Celsius fok között ingadozott, ami nagyon hasonlít a magyarországi barlangok és földalatti üregek klímájához. A környezeti tényezők (hőmérséklet, páratartalom, légnyomás) együttes hatása segítette a mumifikálódást. Mivel a koporsókat egymásra helyezték, a magasabban lévők kevésbé vizesedtek.
A koporsók többségében fenyőfákból készültek, de találtak több keményfa koporsót is. A fenyőfa hatóanyaga kedvező hatással volt a konzerválódási folyamatokra, a faforgács pedig, amit a testek köré szórtak, felszívta a testnedveket, ezzel elősegítette a kiszáradást. A holttestek 89 százalékában fellelhető volt a tuberkolózis fertőzés, és 35 százalékuknál ez volt a halál közvetlen okozója a DNS vizsgálatok szerint. Mivel a belső szervek többségében épségben megmaradtak, a testeken el lehetett végezni a szükséges antropológiai, patológiai, genetikai, fogászati és morfológiai vizsgálatokat.
Az eredményekből következtetni lehetett a 150-250 évvel ezelőtti váci lakosok táplálkozási szokásaira, életmódjára, betegségeire, sérüléseire, megélt életkorára, rokoni és szociális kapcsolataira. A váci múmiák vizsgálata nagyon fontos szerepet játszhat ezen kívül a különböző betegségek (HIV, Kaposi-szarkóma, TBC) és azok kialakulásának kutatásában.
A korabeli halotti anyakönyveket a Felsővárosi Plébánián őrizték, és arcrekonstrukciót is végeztek néhány személynél. Az egyik ilyen személy Borsodi Terézia, akinek a teste kiválóan megőrizte a rajta elvégzett császármetszés nyomait. Jól látható, hogy a szeméremcsont felett kezdődő 14 és fél centiméteres műtéti metszésvonal egészen a köldök magasságáig húzódik.
Egy szerzetesnő, Sándor Terézia múmiáján jól látható, hogy a szívét eltávolították, emiatt egy nagy lyuk tátong a mellkasán. Erre a kutatók kétféle magyarázatot adtak. Az egyik, hogy Terézia a Pozsonyba tartó útján vesztette életét, és a meleg miatt nem lehetett hazaszállítani az egész testet, így csak a szívét temették el. A másik magyarázat, hogy e módon akarták elkerülni a tetszhalál állapotát.
Szintén kérdéses, hogy mi történt Tridentin Rozáliával, akinek bal kezéről hiányzik a gyűrűs- és a kisujja. A teste mellett, egy cseh nyelvű írást hordozó papírba csomagolva találták meg az ujjait, de azt, hogy miért vágták le, senki nem tudja.
A kripta egyik „leghíresebb” és legfélelmetesebb múmiája Tauber Antónia, egykori tanító.
A szája azért áll sikításra, mert a temetést végzők nem kötötték le az állkapcsát, ami kinyílt, amikor az izmok elernyedtek. Miután feltárták a kriptában a testét, kutatásokat végeztek rajta, és kiderítették, hogy a bárónő súlyos gerincferdülése nem csupán oldalirányú volt, de hát-hasi homorulatot és púposságot is okozott. Halálát valószínűleg ez a betegség okozta.
A mumifikálódott testek és a koporsók felbukkanása természetesen nem csak a kutatókat és szakértőket vonzotta, hanem a lakosságot is, hiszen nem mindennapi látványt nyújtanak.
Aki többet szeretne megtudni a váci múmiák történetéről, az megtekintheti a lelet együttes néhány darabját, számos koporsót és kegytárgyat a Memento Mori című kiállításon Vácott, a Március 15. tér 19. szám alatt, keddtől vasárnapig 10:00-18:00 óráig. (részletek: www.muzeumvac.hu)
Képek: Albert István
