English

Így fest a nagymarosi szellem lakótelep 2017-ben

A titokzatos történetek, kísértethistóriák kétségkívül nagy népszerűségnek örvendenek napjainkban, így talán izgalmas kérdés, hogy milyen valójában a szellem lakótelepnek nevezett épületegyüttes a nagymarosi hegyoldalban.

nagymarosi szellemlakótelep, bős-nagymarosi erőmű, betonmonstrum, nagymarosi szálloda

A lakótelep misztikus légköre minden érdeklődőnek igazán izgalmas élmény nyújthat. 

A történetéről már írtunk korábban az oldalon, most azonban fel is kerestük az épületeket, hogy képeket készítsünk róluk, és hogy elképzeljük, milyen lehetett volna a hangulatuk, ha egyszer teljesen elkészülnek. Bár autóval utaztunk Nagymarosra, először elhajtottunk a terület mellett. A helyes útirányról a helyi lakosoktól tudakozódtunk, akik nem „szellem lakótelep” néven emlegetik a hegyoldalban álló épületeket, amiket egyébkén nagyon könnyű megközelíteni, hiszen betonúttal körülvéve, lakott területen helyezkednek el.

A félig elkészült házakat teljesen körbenőtte a gaz, az ajtók hiányoznak, az ablakok mind kitörtek. A parketta mindenhol hiányos, néhány szobában elszakadt függönyök lógnak a földig, a radiátorokat leszerelték. A kertben elhagyott kulcsokat találni a földön. Ki tudja, mit nyitottak volna. A lakatlan házak látványa is izgalommal töltött el, de a szálloda messze felülmúlta a korábbi elképzeléseinket. Talán éppen azért találtuk borzongatónak, mert a hotel valóban gazdátlan és elhagyatott építmény benyomását kelti. A kertjében mindenhol fejmagasságig ér a növényzet, a betonlépcsőket benőtte a gaz. A természet utat tört magának, és láthatóan magáénak is érzi az egykor szép jövő elé néző hotelt. Az épület úgy néz ki, mintha egy régi magyar filmben látnánk, retro hangulata a különálló menza épületével a 80-as évek nyári táborait idézi. Mivel minden ajtaja le van lakatolva, nem tudtunk bemenni, de a számos ablaknak és üvegfelületnek köszönhetően alaposan szemügyre lehetett venni a szálloda belsejét is. 

A hosszú, kihalt folyosókon jobbról és balról ajtók nyílnak, melyek a szobákba vezetnek. Hiányzott a szemünknek a hasonló folyosókon megszokott padlószőnyeg, a képek a falakról, és a földön álló virágok, ám ezek helyett csak építési törmeléket láttunk. A szobák berendezése hiányos, a beépített szekrényeken és egy-egy pulton kívül más berendezési tárgyat nem láttunk az ablakokon benézve. A hegyoldal felé néző szobáknak kétszárnyú üveg teraszajtaja van, mely minden bizonnyal csodálatos kilátást biztosított volna az itt megszálló vendégeknek, friss levegővel, és a korlátokról lelógó virágládákkal. Az épület külseje azonban alaposan megrongálódott az elmúlt évtizedekben, néhány ablaka betört, és a nyílászárók körül a fal is több helyen leomlott. Minden teraszajtó egyenként le van lakatolva. A recepciós pult teljesen üres, a Recepció felirat magányosan fénylik felette. A mögötte lévő polcon nem sorakoznak a szobák kulcsai, és sajnálatos módon egyetlen vendég sem élvezheti az előcsarnok üvegén keresztül a fantasztikus kilátást a Fellegvárra és a Dunára.


A csarnok zsúfolásig tömve van iskolai padokkal, székekkel, asztalokkal és egyszemélyes ágyakkal, melyek eltorlaszolják a pozdorjalapokkal lezárt külső üvegajtókat. A padlón számos olyan tárgyat láthatunk, melyek még mindig a szálloda megnyitására várakoznak, irányjelző táblák, tájékoztató feliratok, és könyvek hevernek mindenütt. Az étkező és konyha bejáratát is lezárt ajtó védi, az épület oldalán álló torony lépcsői viszont teljes mértékben épek. A torony tetejéről olyan fotókat lehet készíteni a panorámáról, melyek a Duna bal oldaláról igazán egyedülállók. 


A szálloda annyira izgalmas volt számunkra a hatalmas külső lépcsőivel, a hátsó vendégparkolójával és a falu fölé magasodó csendes jelenlétével, hogy máskor is biztosan ellátogatunk majd ide. Sajnálatos, hogy üresen áll Nagymaros szívében, hiszen ilyen tökéletes elhelyezkedéssel hatalmas lehetőségeket rejt magában.

Képek: Rozmán László

top banner