Verőce, ahogy mi ismerjük – III. rész
A 19. század végi, 20. század eleji pezsgést, mint országszerte mindenütt, Verőcén is kissé megállította, megtörte a két világháború. Ezek közül is legfőképp a tán még embertelenebb második jelentette a nagyobb csapást, amely immár nem csak a csatatereken zajlott, és diktatúrát hozott számunkra. Mégis a 19-20. századi Verőce egyaránt jeles személyeket és tetteket adott e kicsiny országnak. Ezúttal Magyarkút is említésre kerül.
Verőce az 1848-49-es események során is helyt állt.
Szomszéd András Verőcei Évszázadok című jelentős helytörténeti munkájában leírja, hogy a falunak egy 1848. szeptember 21-i keltezésű kimutatás 25 honvédet kellett kiállítani, amelyből addigra 17-et teljesített, később pedig a teljes elvárást teljesítette. Ennél is nagyobb jelentőségű, mi több, igen nagy büszkeségre adhat okot Csuthy Zsigmond református lelkész emberi kiállása. Csuthy ugyanis 1849 és 1851 között volt a település lelkésze, és ebben a minőségében, 1849-ben a kis váci templomban kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot, valamint híveit az oroszok elleni keresztes háború buzdította.
Ezért a tettéért a szabadságharc bukása után haditörvényszék elé állították, és 15 havi fogság után kötél általi halálra ítélték. Hála a jó Istennek, a másodfok ezt 6 évi várfogságra, valamint vagyonelkobzásra enyhítette, amelynek végrehajtására 1852. június 3-án került sor, mikor is 37 társával együtt Josephstadtba deportálták. Emlékét mind a település, mind pedig a verőcei református gyülekezet őrzi. A templom oldalán emléktábla hirdeti hőstettét, dicsőségét, mártíromságát!
Trianon után
Előre szaladnánk, és talán tévednénk is, ha azt mondanánk, hogy a település dualizmus kori virágzása már rögvest az első világháború és Trianon után megtört. Ugyan nyilván Verőce népességét is erőteljesen érintette a háború, de a fejlődési ív változatlan maradt. Talán jól mutatja ezt a szőlészeti statisztika is, szintén Szomszéd András nyomán, aki leírja, hogy ugyan az 1873-as 101 hektárnyi szőlőültetvény területét a filoxéra járvány 1895-re 9 hektárra csökkentette, de az újratelepítés megkezdődött és 1913-ra már újra 63 hektárnyi szőleje volt Verőcének. Az ezt követő évtizedekben sajnos e szám mindinkább csökkeni kezdett, mára pedig szinte nem létező dologról beszélünk, de annyi bizonyos, hogy a szőlészet és a borászat igen jelentős, fontos és kedvelt tevékenység volt településünkön.
A csökkenés majd eltűnés oka kettős, hiszen a filoxérával olyan vidékek emelkedtek fel –mások csillagzata pedig leáldozott-, amelyek egyrészt elvették a piacot Verőcétől, másrészt pedig az iparosodás és Budapest közelsége igencsak csökkentette a napszámosok számát is. Ez a közelség, a korábban már említett vasút, a dunai gőzhajózás, és az ipar fellendülése szervezte át az eleddig szinte kizárólagosan a mezőgazdaságból élő Verőce, verőceiek életét, helyzetét is. A település a dualizmus korától kezdve egyre nagyobb mértékben alapozta, épített gazdaságát az idegenforgalomra, a turizmusra.
Hogy jön a képbe Magyarkút?
Verőce fejlődésében nagy szerepet játszottak a településen nyaralót építő ismert, vagy kevésbé ismert városi, legfőképp budapesti lakosok, akik pénzt szántak arra, hogy a község mind szebbé váljon. Ilyen volt a feltehetően budapesti Svadló Ferenc is, aki 1890-ben, a plébánia Historia Domusának tudósítása szerint:
Magyarkút-verőcei határban – gyönyörű ízléssel és több mint 100 forint költséggel” a forrást kiépítette… hogy a nyaralóknak kedves szórakozási helyül lehessen… Magyarkút Irma-forrás neves kapott.
A megyei monográfia 1909-ben leírja, hogy 1878-tól mintegy 35-40 nyaraló épült Verőcén, amely így a budapestiek egyik kedvenc nyaralóhelye lett.
Folytatjuk a sorozat utolsó részével, amelyben Verőce neves épületeivel, 20. századi lakosaival, valamint a jelenig tartó fejlődési ívével foglalkozunk majd.
