„Le a cipővel! Éljen a mezítláb!”
„Le a cipővel! Éljen a mezítláb!” – ismerősen csengenek a szavak? Csukás István nagysikerű, Nyár a szigeten című regényéből 1975-ben ifjúsági kalandfilm is készült, mi pedig ma is ugyanolyan szeretettel gondolunk rá, mint gyermekkorunkban. Ti is hasonlóan éreztek?
Tartalomjegyzék:
A nyári szünetet minden iskolás remegve várja már január elejétől, és amikor végre beköszönt, a lehetőségek tárháza nyílik meg előttük. Emlékeztek ti is az édes semmittevésre?
A történet szerint a hat fiú – Bádogos, Tuka, Cseppcsányi, Szinyák, Kece, és Palánk Géza – minden szülői felügyelet nélkül nyaralni indul a Duna partjára a nyári szünet elején, hogy megküzdjenek egymással egy fergeteges számháborúban. Maguknak kell beszerezni és előállítani a spórolt pénzükből az élelmet, a seregükbe pedig toboroznak „katonákat” is, akik nem is lehetnek mások, mint Alsótörökverő nyaralói és lakói. A szüleik azonban mégsem hagyják teljesen magukra a fiúkat, hiszen titokban a környéken dolgozó felnőttekre bízzák őket. A film zseniális színészeket sorakoztat fel, és mivel a forgatókönyvet is Csukás István írta, így nem csoda, hogy a cselekmény lenyűgözően eredeti és utánozhatatlan.
Felmerül bennetek a kérdés, hogy mi köze van mindennek a Dunakanyarhoz?
Való igaz, hogy a fiúk Alsótörökverőre utaznak, de mivel ez egy kitalált helyszín, tulajdonképpen bárhol játszódhat a történet. Az író a fantáziánkra bízza, és ezáltal lehetőséget ad arra, hogy úgy érezzük, akár Kisoroszi, Dunakeszi, Vác, Dunabogdány vagy éppen Pócsmegyer partjain is számháborúzhatnak a gyerekek.
Nagyon szerethető a történet, mert nem csak a gyerekek játszanak háborúsat, hanem a felnőttek is élvezik az izgalmakat.
És hogy kik ezek? Kaló Flórián, Csala Zsuzsa, Bánhidi László, Soós Lajos, Paudits Béla, illetve Kovács Károly, az elbűvölő Gazsi bácsi szerepében. Aki szereti a Dunát, és szívesen tölti az idejét a folyóparton, az biztosan szívesen belebújna valamelyik gyerek bőrébe, hiszen ki ne szeretne sátorozni, főleg a Duna partján? Ti is szívesen csónakáznátok egy farönk hajón, mint Bádogos? Szívesen vacsoráznátok egy sütögetés után szalonnazsíros kenyeret?
A háromnapos vadkempingezésen a gyerekek egy szál fürdőnadrágban mászkálnak, egész nap a Dunában fürdenek, szalonnát sütnek és idejük nagy részében a háborúra készülnek. Gondtalan napjaikat semmi nem szakítja meg, élvezik a szabadságot. Melyikünk ne vágyna erre? Mi, akik tiszta szívből szeretjük a Dunakanyart és a folyó közelségét, valószínűleg mindannyian úgy érezzük, hogy szívesen visszarepülnénk az időben, hogy a szünidő kezdetét jelző iskolai csengő hangját hallva eldobjuk a könyveinket, és felkészüljünk a nagy kalandra a vízparton.
Le a cipővel! Éljen a mezítláb!
Ha tehetitek, nézzétek meg a filmet, és hangolódjatok rá vele az idei nyárra! Ugyan felnőttként már másképpen alakulnak a nyarak, de a sátorozást még most is könnyen beilleszthetitek valamelyik forró nyári hétvégébe, akár Kisoroszi Sziget-csúcsnál is. És onnantól kezdve már – ahogyan Csukás István is írja – csak egy dolog számít: „Le a cipővel! Éljen a mezítláb!”
