Hegyi Kabin élmény – a vágyott csend és nyugalom
Sokszor eltűnődöm azon, hogy vajon mi készteti az embereket utazásra, új városok vagy éppen ismeretlen országok felfedezésére, hiszen az otthonunkban a legtöbb esetben minden megtalálható, amire csak szükségünk lehet. Néha még annál is több…
Elég csak a száznál is több TV csatornára gondolni, melyeket a testalkatunkhoz mérten precízen kiült fotelünkből figyelhetünk a tökéletesen ránk szabott otthonunk falai között. Ismerjük a szomszédokat, a kedvenc hentesünk mosolyogva biccent amikor a megszokott csirkefarhát mellé néhány szál kolbászt is kérünk, a postás Bözsike pedig mogorván, ámde félszeg mosollyal a szája sarkában üdvözöl, tudván hogy legalább fél órán át toporoghatunk majd a sorban. Semmiképpen se feledkezzünk meg a kedd reggeli rutinról sem, amikor a kukásautó átható zajára ébred a család.
Van ami ismerősen hangzik, ugye?
Tartalomjegyzék:
A nagybetűs RUTIN, amiből mindenki szabadulni akar
Ezer és egy oka lehet annak, hogy időnként elvágyódunk otthonról, vagy ahogy manapság szokás mondani: „kilépjünk a komfortzónánkból”.
A mi esetünkben egy teljesen extrémnek mondható cél került kitűzésre nemrégiben, mégpedig 3 nap 2 éjszaka csend és nyugalom valahol a Dunakanyarban!
Sok kritérium nem volt: legyen tiszta, igényes, csendes. Kizártuk a frekventált helyeket. Egy nagyobb iglu is megtette volna egyébként, annyira vágytunk egy kis nyugalomra. Szerencsére találtunk a kis családunk számára egy sokkal ideálisabb helyszínt, méghozzá Zebegény egyik fantasztikus panorámával megáldott dombjának tetején!
Hegyi Kabin élmény
Mindenki tudja, hogy egy családi utazás során minden, ismétlem minden esetben a nő dönt!
Nem volt ezt másképp nálunk sem, Zsófi beleszerelmesedett a Hegyi Kabin névre keresztelt, ugyan kicsit sem kabin méretű vendégházba, és nem engedett belőle, mennünk kellett!
A Kabinhoz kanyargós és meredek út vezet a 12-es főútról letérve. Bosszankodtam is, hogy a frissen mosott autó megint csupa szmötyi lesz az előző napi eső miatt. Érkezéskor azonban a vásárlásból, pakolásból, sáros útból és úgy összességében az ilyen jellegű kiruccanásokból fakadó feszkótól azonnal sikerült megszabadulnunk.
Egy Disney mesében éreztem magam! Tudjátok, amikor a hős elnyeri méltó jutalmát és az addig sötét égbolt hirtelen napsütötte tájjá változik és virágba borul a táj, mindenféle átmenet nélkül (nem önszántamból nézem ám a meséket!). 🙂
Feladat: felfedezni és belakni
A Hegyi Kabinban nincs házinéni, aki a kulcs átadásával és a házirenddel untatna. Van viszont egy kulcsszéf, aminek ha tudod a kódját bebocsátást nyersz. Eljött az én időm, a Disney vonalat itt akciófilmes jelenetre cseréljük, a kóddal kinyílt a széf, széfben a kulcs, kulcs elforgat, kész. Képzeletben megveregettem a saját vállam, hogy sikerült helytállnom ebben a feladatban. Erre végül nem került sor, mivel a két kislányunk (1 és 3 évesek) egy szempillantás alatt lerohanta a tökéletes ízléssel berendezett házat, felborítva ezt-azt. Szerencsére nem okoztunk végül anyagi kárt.
Miután összeszedtük és lekötöttük a lányokat, jutott egy kis időnk körülnézni. A bejárati ajtótól jobbra egy jól felszerelt konyha található, kb. szemben egy elegáns fürdőszoba, balra a hatalmas üvegfallal ellátott nappali, ami egyenesen a Dunakanyar egyik legszebb kanyarulatára néz. Nappali közepén kanapé (mintha egy Multiplexben figyelgetnéd a Dunát és a szemközti hegyvonulatokat), a nappali üvegfalán túl pedig egy méretes teraszra érkezünk, ahol minden évszakban fantasztikus érzés ücsörögni és körbesétálni. Szintén a nappaliból indul egy lépcsősor, ami az emeleten található 2 hálószobához vezet.
Könnyebben átlátható az enteriőr ezen a videón:
A vágyott csend és nyugalom
A Hegyi Kabinban nincs TV. Egyáltalán. Amúgy rádió sincs, bár ha jól tudom idő közben a tulajok egy komolyabb Bluetooth hangszórót már telepítettek. A szomszédokat nem ismerjük, de nem is láttunk egyet sem. A hentest, a postát és minden más napi rutint letudtunk előre. Kukásautó sem volt. Felkészülten érkeztünk, még forralt bor is volt nálunk, melynek jelentős hányadát az első este el is fogyasztottuk.
Miután felfedeztük és belaktuk a Kabint, megnéztük a kertet és rövid sétára indultunk a friss levegőn. Fantasztikus volt, megtaláltuk amit kerestünk.
Mindannyian beleszerettünk valamibe. Zsófinak a hatalmas üvegablakhoz épített olvasókuckó lett a kedvence, a lányoknak egyértelműen a berendezési tárgyak, amiket persze minden erőnkkel próbáltunk megóvni, nekem pedig a teraszon töltött közös naplemente marad örök emlék.
Az a bizonyos érzés, ami miatt megéri!
Az elején említettem, hogy mi, emberek valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva vágyunk az ismeretlen helyek felkutatására és megismerésére.
Én mindig egy érzést keresek. Valószínűleg mindenkinek megvannak azok a gyermekkori emlékei, melyekre jó érzéssel emlékezik vissza. A dédi fokhagymás pirítósának íze, a nagymama aranygaluskájának illata, vagy gyerekként megélni egy politikai szócsatát egy 20 fős családi összejövetelen.
Szóval ezen a hétvégén Zebegényben is találtam valamit.
Az utolsó este egyedül mentem ki a teraszra, a lányok már aludtak. Hideg volt, de maradt egy fél pohár forralt bor. Autók fénye jelezte a két part vonalát, a Dunán pedig a hajók világítása tükröződött a vízen. Csend volt. Visszagondoltam az itt töltött időre, és még kicsit korábbra is. Nem érdekelt a napi rutin, sikerült kiszakadni a mindennapokból, és megpihenni egy kicsit, hogy a kirakós darabjai a helyükre kerüljenek.
Köszönjük Hegyi Kabin, köszönjük Zebegény!
