Gombászás a Börzsönyben
A Börzsöny szerelmesei jól ismerik e csodás hegység csúcsait, völgyeit, forrásait, kilátóit és egyéb nevezetességeit, de csak kevesek ismerkednek meg közelebbről a természet ajándékaival, az állat-, és növényvilággal. Megmutatjuk, hogy milyen is a gombászás a Börzsönyben!
Természet közeli életmód
Még kevesebben vagyunk, akik olyannyira igyekszünk visszatérni eleink Isten, és természet közeli életmódjához, hogy a gyűjtögetés apró örömeinek élünk néhanapján. Az emberi létforma egyik legősibb önfenntartási praktikája mára csak néhányunk, de annál kedvesebb hobbija lett.
Ezen írásommal e hobbihoz kívánom közelebb hozni a kedves olvasót, valamint ennek okos, alázatos és óvatos űzésére ösztökélem, mely garantáltan feledhetetlen élményeket tartogathat számára.
Gombászás a Börzsönyben
Akárcsak a horgász, úgy a gombász, medvehagymász, erdei gyümölcs-, és gyógynövénygyűjtő ember sem árulja el féltve őrzött titkát, e kincsek lelőhelyét, ugyanakkor mindnyájan boldogan, örömtől átitatottan mesélünk sikeres és nagy találatainkról, az ebből készült ízletes vacsorákról.
Magam egyik hobbiban sem vagyok profi, erdei gyümölcsöt csak ritkán, gyógynövényt pedig egyáltalán nem gyűjtök, mégis szívesen mesélek az elsősorban a gombászáshoz kapcsolódó élményeimről, amelyről a legtöbb tapasztalatom gyűlt össze az elmúlt 3-4 év során.
Személyes kötődésem a gombászathoz
Gyermekkoromban bár a családban volt, aki szedett gombát, de abszolút nem volt elterjedt, és teljesen másfelé orientálódtam. Ifjú felnőttként már évek óta piszkálta a fantáziám a dolog, és bár túrázni sokszor elmentem, de sosem vettem a fáradtságot, hogy egy kicsit jobban elmélyedjek benne. Aztán csak néhány hónap erejéig, de mindennap a Királyréti Erdészetnél tevékenykedtem, ahol volt lehetőségem mind „elméleti képzésen”, mind pedig „terepgyakorlaton” részt venni. Azért az idézőjel, mert természetesen nem szervezett oktatásról volt szó, sőt, semmilyen oktatásra nem került sor, hanem csak tanultam, figyeltem, füleltem, érdeklődtem és megkerestem előbb az interneten és/vagy gombászkönyvben, majd a terepen érdeklődésem tárgyát, a gombát.
A kezdeti nehézségek
A kezdeti ügyetlenkedések és mellényúlások után leírhatatlan volt az öröm egy-egy nagyobb, vagy akár csak kuriózumnak számító találatom után, gondolok itt az első 3 nyári vargányámra, ami száraz év révén, igen nagy dolognak számított. Mi több, még nagyobbnak, hiszen a szakavatott gombász kísérőmet megelőzve pillantottam meg a királyréti erdő mélyén. Annyi bizonyos, hogy ezek az örömök nem hasonlíthatóak semmihez, amikben eddigi életem során részem volt.
Talán a gyermekkori, és mára sajnos megunt horgászások során tapasztaltam ilyesmit, de azok azért lógnak ki némiképp e sorból, mert összehasonlíthatatlanul jobban élvezem és kedvelem az erdő csendjét és hangjait, illatait, mint a vízpartokat.
A kör még nem zárult be, hiszen a legfontosabb gombákat ismerem, de mindig újakat ismerek meg, és folyamatosan tanulok azoktól, akik sokkal többet tudnak nálam. Az idők során sok-sok tanácsot, konkrét segítséget kaptam, mi több, számos alkalommal szerencsém is volt, de ezt annak tudom be, hogy végig igyekeztem alázattal, szorgalommal és kellő óvatossággal hozzáállni a gombászathoz.
Vigyázz, mérgező!
Ugyanis amikor az erdőjáró gombaszedésre adja fejét, nagyon oda kell figyelnie arra, hogy a kobakját ne csak a nyakán hordja, hanem használja is. Ne kihasználja, hanem éljen a természet adta lehetőségekkel, és kezelje azt a legnagyobb óvatossággal. Hiszen mindnyájan jól tudjuk, hogy hazánkban elég sok, nagyjából 40-50 féle mérgező gomba akad, mi több, van a fajok közt olyan is, amely ugyan nem mérgező, de feltételesen ehető (főzés, abálás, hőkezelés, az adott gomba korától függően stb.), vagy épp csak rossz íze van. Ezért nem elég egy könyvet olvasni, egy barát, ismerős véleményét megkérdezni, egy internetes portálon tájékozódni, de mindez együtt szükséges a sikerhez.
Ezenfelül tanácsos, sőt, kötelező elvinni gomba szakellenőrhöz is, hiszen magunkban, kellő tudás híján veszélyes játékot űzünk. Ez utóbbi garantáltan megtalálható, és ingyen végzi tevékenységét, nagyjából hetente egyszer a környék piacain, magam tudok ilyenről Vácott és Kismaroson is.
Csak figyelmesen!
Jó tudni, hogy egy adott gomba az őt ért csapadék, valamint napfény mennyiségétől és minőségétől, a talajtól függően akár szinte teljesen más, merőben eltérő színű is lehet, ezért sosem tanácsos pusztán egy képet megtekinteni róla a felismerés végett. A nem ismert gombákhoz való hozzányúlást, ha lehet, kerüljük, ha mégis megtörténik, mert kíváncsiak vagyunk rá, hogy mivel állunk szemben (engem sokszor e természetes kíváncsiság vitt sikerre), úgy elkülönítve, csak néhány példányt szedjünk le, hogy aztán bevizsgáltatva megtudjuk, hogy érdemes-e visszatérni a lelőhelyre.
Talán ez az autodidakta megismerés és találat szerzi a legnagyobb örömöt, hiszen a legtöbb hitet és munkát ekkor öljük a gombászásba.
Fontos a jogszabályok ismerete!
A gombászás előtt fontos még megismerkedni a hatályos jogszabályokkal, melyek szerint a magánerdőkben mindenkor a tulajdonos hozzájárulásával szedhető csak gomba, míg az állami erdőkben a 2kg/fő/nap limit a mérvadó, kivételt képeznek ez alól a védett gombák, illetve egyes természetvédelmi területek, amikre más szabályok érvényesek. Mindenképp kellő alázattal és tudatossággal informálódjunk ezen a téren is, hiszen ez visz előrébb és óv meg minket a veszélyektől, csalódásoktól. Az írott szabályok mellett számos íratlan szabály is van, hiszen a természetszerető ember nem pusztít és rabol, hanem mértékletességgel vesz a jó Isten ajándékából. Használjunk kicsi kést és kosarat, ne raboljuk le az adott termőterület összes gombáját a legkisebbtől a legnagyobbig, és gondoljunk gombásztársainkra is. Ugyanez igaz természetesen a medvehagymára, a gyümölcsökre és a gyógynövényekre is, hiszen tudjuk, hogy a jó Isten bő kézzel ád, de „elvárja” cserébe a kellő hitet és alázatot.
Mikor szedjünk gombát?
Az idei áprilisunk és májusunk jóra sikeredett, kellő meleg volt, és ideális mennyiségű eső esett, így a szezon már hetek óta kezdetét vette. Az első tavaszi gombák, a tövisalja és a májusi pereszke eltűnése után, immár a rókagomba, a galambgombák, a piruló galóca, a tinóruk, a vargánya és a szinte egész évben megtalálható laskagomba „uralkodik” erdeinkben. A vegyes lomberdők és a tölgyesek ideális célpontok, ahol a gombászat örömei mellett a jó levegőn lehetünk, valamint, ha szerencsések vagyunk, még egy közeli forrás hűs vízével is enyhíthetjük szomjúságunkat.
Miért szedd magad a gombát?
Ha felkerekedsz hát kedves olvasóm a „nagy” útra, légy bátor, de nem vakmerő, ne sajnáld a megtett métereket és kilométereket, valamint a tanulásba ölt feleslegesnek tűnő órákat, mert ez vezethet csak garantált sikerre, hogy megízlelhesd a természet csodáit, amelyek bizonyosan sokkal egészségesebbek és kedvesebbek lesznek számodra, mint a bolti társaik. Talán magam ellen beszélek, mert örülnöm kellene annak, hogy mind kevesebb a „konkurencia”, mégis úgy érzem, hogy ezt az örömöt nem sajátíthatjuk ki magunknak, részesednie kell belőle annak, aki arra érdemes!
