Az 1849. április 10-i váci csata
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc sajnálatos bukása ellenére, a magyar történelem dicső fejezetei közé tartozik. E szabadságszerető nép még egyszer, és nem utoljára, felemelte fejét és megmutatta, hogy az összefogás mire képes. E szűk másfél év történetéből is kiemelkedik 1849 tavasza, a dicsőséges tavaszi hadjárat időszaka, melynek egyik jelentős ütközete volt a váci csata.
Váci csata
A Dembinszky Henrik vezette magyar hadak 1849. február 27-én Kápolna mellett katasztrofális vereséget szenvedtek. Nem csoda, hogy Ferenc József és a császári vezérkar úgy gondolta, hogy a szabadságharc leverése rövid időn belül sikerülni fog. A honvéd csapatok visszavonultak a Tiszántúlra és megkezdődött a felkészülés, miközben Ferenc József március 4-én kiadta az olmützi oktrojált, tehát kényszerített alkotmány, melyben Magyarországot megfosztotta a szuverenitásától és betagolta a Habsburg Birodalomba.
Görgey Artúr vette át a magyar seregek irányítását
A császár ezzel végzetes hibát követett el, hiszen egyrészt felhergelte a magyar közvéleményt, másrészt a gyors és kíméletlen lecsapás helyett időt adott számunkra. Március 31-én Görgey Artúr vette át a magyar seregek irányítását, akinek a nevéhez a méltán dicső jelzővel illetett tavaszi hadjárat megtervezése és levezénylése fűződik. A hadjárat célja az volt, hogy Pest-Budát visszafoglalva, majd Komáromot felszabadítva a császári ostrom alól, kiszorítsák Windisch-Grätz csapatait hazánk területéről. Az első napok sikerei után Görgey április 7-én egy újabb, grandiózus bekerítő hadművelet tervével állt elő, melyben fontos szerepe volt a Damjanich János vezette III. hadtestnek, amely Vác felé haladt és itt ütközetet vívott a Götz tábornok által irányított császári Ramberg-hadosztállyal.
Damjanich felülbírálta Görgey parancsát és a Klapka György-féle I. hadosztály magához rendelésével súlyosabb csapást kívánt mérni a Vácot védő Götzre. A császári tábornokot a váratlan húzás meglepte, hiszen úgy vélte, hogy a magyar seregtestek inkább Pest visszafoglalására összpontosítják majd erőiket, ezért amikor április 10-én reggel eldördült az első ágyú, Götz csapataival előrenyomult a Gombás patakig, a mai híd és a Földváry-tér környékén.
A honvédek visszafoglalták Vácot
Csak ekkor szembesült azzal, hogy 10 egész zászlóaljjal szemben… Damjanich a kezdeti várakozás után rohamot vezényelt, azonban a Gombás patak hídjáért vívott véres ütközet kis híján kudarccal zárult. A megtorpanó magyarokat csak a Földváry Károly vezette vörössipkások bátorsága mentette meg a vereségnél, aki már az április 4-i tápióbicskei csatában is hősiesen küzdött. Hiába lőttek ki 2 lovat is alóla, sikerre vezette a rohamot. Végül az osztrákok hátrálni kényszerültek. A bekerítés ugyan nem sikerült, de hála a bátorságnak és hősiességnek a honvédek visszafoglalták Vácot.
Nevüket örökké megőrzi a váciak emlékezete!
Képek: fortepan.hu, muemlekem.hu
