Blog

Verőcei Expressz-tábor

A verőcei Expressz-tábor legendája

Már évek óta, időről-időre terjeng és megjelenik egy videó a Facebookon településünk egykor jól menő, felkapott táborozóhelyéről, ami nem más, mint az egykori verőcei Expressz-tábor. Nagyon nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen a helyiek generációi nőttek fel úgy, hogy fiatalságukat meghatározó élmény volt a tábor, a bulik, csajozás, és minden, ami egy ilyen környezethez hozzátartozik.

Hirdetés

Kismaros, vagy Verőce öröksége a tábor?

Az első „kérdést” már az felveti, hogy vajon Kismaros, vagy Verőce öröksége-e a tábor, ami kapcsán több tán kissé mulatságosnak ható vitát hallottam már jómagam is. Az igazság valójában az, hogy felesleges ezen gondolkodni, hiszen bár a terület földrajzilag Verőce, a tábor főkapuja viszont mindig is Kismarosra nyílott, mi több, évtizedekig, 1974-től 1990-ig Verőce és Kismaros Verőcemaros néven egy település volt. Az örökség tehát egyszerre mindenkié, és senkié, hiszen a nemzetközi szocialista ifjúság találkozóhelyeként sokkal többről szólt.

A verőcei Expressz-tábor a rendszerváltás előtt

Ez az, amiből magam szerencsére kimaradtam, ugyanis 88-as születésű fiatalemberként az antikommunizmus meghatározó pontja gondolkodásmódomnak. Ettől függetlenül az Expressz tábor a 70-es években, majd fénykorában, a 80-as években nem csak két település lakosságát mozgatta meg, de a teljesség igénye nélkül lengyelek, oroszok, kelet-németek ezrei, tízezrei fordultak meg itt. A tábor a hotellel, a fa-, és kőházakkal, a medencés stranddal, és a sok-sok eseménnyel (a többi közt egy legendás Illés koncerttel) virágzott, ennek következtében pedig a településeken élő emberek számára is remek munka-, és szórakozási lehetőségek adódtak.
Verőcei Expressz-tábor
Verőcei Expressz-tábor
A szabad szerelem közös nyelve

Függetlenül a semmiképp sem támogatható mögöttes tartalomtól, egy ilyen felkapott, évente több tízezer embert is vendégül látó tábor is fontos szerepet játszott abban, hogy a keleti blokk bezárt országai legalább egymást megismerjék. Sok idősebb férfiember emlegeti ma is, vagy azért, mert „nagyszájú”, vagy, mert tényleg így volt, hogy a saját hazájuk szigorú szocialista erkölcsi gátjait ledobó (ahogy a legendás Tanúban Virág elvtárs mondta: „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának”) fiatal lányok igen kedvelték a társaságukat. A verőcei és kismarosi egyedülálló férfiak pedig kapva-kaptak az alkalmon és jól érezték magukat… A szabad szerelem közös nyelve kötötte össze mindnyájukat.

A tábor a 2000-es évek közepéig élt

Az ezeket az évtizedeket jellemző pörgés után a rendszerváltással valami megváltozott. A tábort már nem táplálta a „nemzetközi ifjúság”, ellenben még több mint egy évtizedig, a 2000-es évek majd közepéig élt, bár tény, hogy mind kevesebben látogatták. Az infrastruktúrára már nem költöttek, ugyanis mindenki érezte, hogy a szocializmus öröksége előbb-utóbb el fog tűnni.

Annyit mégis élt, hogy fiatal általános iskolás 8. osztályos, majd középiskolás 9-es tanulóként meghatározó élmények kötöttek ide. Hiszen a tábor Brassói utcai otthonomtól, akkor még rövid 10 percnyi sétára volt egy rövid erdőszakaszon, valamint a rozoga patakhídon át. Barátaimmal akkoriban ismerkedtünk a kosárlabdával, teljesen amatőr módon, konkrét tudás nélkül, de élvezve ezt a játékot a táborban, nem titkolt célul tűzve ki, hogy új emberekkel, elsősorban lányokkal ismerkedjünk meg.

A nyári estéket a legendás „Georgi” kocsmájában töltöttük

A táboristákkal időről-időre megütköztünk, néhanapján pedig a szokolyai betyárok gurultak le a hegytetőről hozzánk egy meccs erejére. A mérkőzések után a nyári estéket a legendás „Georgi” kocsmájában töltöttük a szálloda mellett, ismerkedve, csocsózva, sörözve. A kismarosiakkal barátkoztunk, kisebb vicces szópárbajokba bocsátkoztunk a „Kié a tábor” fontos témakörben, majd kihívtuk őket egy csocsó, vagy egy billiárd mérkőzésre, hogy ilyen „férfias” módon döntsük el a kérdést. Ezt követően pedig barátian koccintottunk és udvaroltunk tovább a szebbnél szebb lányoknak.

Még EFOTT-ot is rendeztek itt!

15 évesen az első természetesen bolond és őrült szerelem szele is itt csapott meg, amely tapasztalatnak semmiképp sem volt rossz. A táborban 2001-ben Verőce és Kismaros közös közreműködésével még EFOTT-ot is rendeztek, ezen magam 13 évesként még nem vehettem részt, de a teraszról élvezettel hallgattam a zenéket.

A tábor végleg bezárta kapuit…

Az évek múltak, majd végül eljött az a perc is, amit már sokan jósoltak, de senki sem várt igazán: a tábor végleg bezárta kapuit. Egészen pontosan a nekünk hátsó, Kismaroshoz közelebbi részét egy olyan vállalkozás vette meg, aki később semmit sem kezdett vele.

A bekerített őrzött terület ma is romokban áll az épületek kallódnak. Míg az első, verőcei rész, az úgynevezett Csattogó-völgy, hála Istennek hasznosítva lett, hiszen az ott épült fa pihenőházak, étterem ma is virágzik, valamint több mint egy évtizeden át az országosan ismert Magyar Sziget fesztivál otthona volt. Mostanra a fák is kinőttek, de mégis sok embernek joggal hiányzik a régi tábor hátsó részének hangulata, a patakkal, a hűvös kőházakkal az öreg fák közt. A nosztalgiázáson túl ezen már nehezen tudunk segíteni, bár sosem szabad azt mondani, hogy ez a hajó elment. Ugyanakkor örülni kell, hogy valami maradt az örökségből, és emlékezni a közelmúltra, a szép lányokra, a jó bulikra, az izzasztó sportdélutánokra!

Képek: youtube.com