Vámosmikola – az elfeledett Ipoly-mente értékei
Vámosmikola nem egy kifejezett turisztikai paradicsom, mégis csodás pillanatokat tartogat az idelátogatók számára! A szabadidő elköltésének sok módja van. A leggyakoribb felosztás a passzív-aktív, amely attól függ, hogy az ember pihenve akar-e kikapcsolódni, vagy minél több élményt megtapasztalva, cselekvően kíván átélni bizonyos dolgokat. Az aktív kikapcsolódás híveként –hisz „pihenni otthon is lehet”- még érdekesebb kérdés számomra, hogy vajon mivel töltjük ki ezt az időt?
Meggyőződésem, hogy a komplett élményeket érdemes keresni, a kulturális és természeti értékek megismerésének harmonikus elegyét.
Ezek az értékek pedig nem feltétlenül csak a messzi, egzotikus távoli tájak világában találhatóak meg, hanem a közvetlen környezetünkben is, olyan ismert, de mégis méltatlanul elfeledett környékeken is, mint a szűkebb és tágabb értelemben vett Palócföld, az Ipoly-mente kis ékszerdoboz-szerű településeinek világában.
Vámosmikola bebarangolása
A nyári túra-, kirándulás menetrend kialakításakor mindenképp fontosnak tartottam, hogy a környékünk szépségeivel ismertessem meg legelébb a feleségem, aki csak 3 éve él a Dunakanyarban, illetve nekem is akad néhány hiányosságom, amiket pótolni illik. 9 hónapos kisbabával és a kánikulában a mozgásterünk kissé limitáltabb, mégis minden eshetőségre felkészülve július 18-án útnak eredtünk, hogy felkeressük előbb Vámosmikola községét, majd Nagybörzsönyt. Úgy gondoltuk, hogy e két célpont meglátogatása pontosan belefér egy napba. Majdnem igazunk lett, utólag azonban azt javasolnám mindenkinek, hogy elegendő csupán egy település megismerésével foglalkozni, sőt, ha igazán el akar mélyedni az Ipoly-mente szépségeiben, úgy a nem tökéletes közlekedésre felkészülve, vegyen ki egy igénynek megfelelő szálláshelyet egy hétvégére, vagy épp többre, és behatóbban ismerkedjen meg a tájjal. Választási lehetőség van bőven minden tekintetben.
Vámosmikola egy gyönyörű zsákfalu!
A Szobig tartó vonatozás után a csatlakozásunk 9 óra tájban indult, amely busszal Nagybörzsönyön át – kissé megfigyelve későbbi „célpontunk” – érkeztünk meg Vámosmikola községbe. A táj e két település kapcsán igencsak kontrasztos. Vámosmikola az Ipoly-mente természeti adottságaihoz jól igazodó képet mutat: Lágy, lankás dombvidék, szelíd és barátságos környezet, amely magán viseli jó értelemben a szorgos emberi kezek munkájának nyomát.
Kevés munkalehetőség lévén ugyanis e tájon az ember azzal él, amivel tud: műveli a földet, állatokat nevel, hasznosítja a jó Isten minden ajándékát. Bár a technika ide is „betört” mégis nagyvonalakban ma is igaz ez a megállapítás. Ezzel szemben a közeli Nagybörzsöny, a Magas-Börzsöny robosztus csúcsainak „árnyékában”, a történelem során sokkal inkább a bányászatból és a fakitermelésből élt, ami kiemelkedő státust biztosított számára. Zsákfaluként Vámosmikola létét és gazdagságát a hegyeknek köszönhette. Nem könnyű élet ez, de annál több szépséggel kecsegtet.
Mykolárium, a Szent István Alapítvány székhelye
E gondolatok és serény babázás közepette szállunk le Vámosmikola központjában a buszról, és vesszük az irányt az első látványosság Mykolárium felé, ahol ismerőseink, Németh Péter Mikola költő, és felesége Köpöczi Rózsa művészettörténész várnak ránk. Útközben azért szemügyre vesszük a szép Városháza épületét, valamint a templomot, amelyről még szó lesz. A Mykolárium a költészetek háza, galéria, könyvtár, a Szent István Alapítvány székhelye és szálláshely egyben, mely éppen a gyönyörű barokk templom és a barokk Esterházy-kastély, majd Huszár-kastély – napjainkban az iskolának ad otthont – között félúton található.
A barátságos és felemelő kultúrával „telített” közegben leülünk és hosszasan beszélgetünk rengeteg személyes és kevésbé személyes témáról, Vámosmikola és az Ipoly-mente múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Ha erre jár a kedves utazó, mindenképp érdemes betérni ide, megismerkedni a hely szellemével és szívni egy mélyet a valódi magas kultúra levegőjéből.
A Vámosmikolai Tájház
Beszélgetés után eljön az a pillanat, ami a legfőbb apropóját adta érkezésünknek, hiszen kislányunk keresztanyja, Németh Zsófia Nóra etnográfus tavasszal adta át a nagyközönség számára a Vámosmikolai Tájházat, amely mint helytörténeti és néprajzi gyűjtemény már eddig is létezett, de egyrészt a kettőt szét kellett választani, másrészt pedig látogatható, megismerhető állapotba kellett hozni minden értelemben.
A kis ház igazi betekintést ad az Ipoly-mente lakosságának néprajzi örökségébe, folklórjába. Csodálatos értékek ezek, gyönyörű és praktikus tárgyak, eszközök, viseletek sokaságát tekinthetjük meg. Rózsa azt is elmondja, hogy nagyon jó, örömteli volna, ha egy élő, interaktív tájház működhetne, de ehhez sajnos még nincs meg a megfelelő infrastruktúra, konkrétan főállású, szakképzett muzeológusra vagy néprajzosra lenne szükség.
Eljöhet még ennek is az ideje, bízzunk benne, ennek ellenére a holt tárgyak is „életet sugároznak”, meg-, és átélhető mindaz, amire kíváncsiak voltunk. Vámosmikola nem nagy település, így könnyen bejárhatóak az említett látványosságok, kiegészítve még néhány köztéri szoborral, köztük az utunkat kísérő Nepomuki Szent Jánost ábrázolóval, aki éppen az utazók védőszentje.
Vár a festői Börzsöny
Visszatérve a Mykoláriumba, elköltjük finom ebédünket, majd felkészülünk az indulásra, hiszen vár a festői Nagybörzsöny. Délután 1-kor indul a buszunk, a tikkasztó hőségtől kissé elnyúzva pakolászunk, pelenkázunk, ugyanakkor érezzük, hogy itt még akad látnivaló, vissza kell térnünk Vámosmikolára, akár több éjszakát itt töltve, hogy bejárhassuk a környéket. A Mykoláriumban mindig szívesen látnak minket, és bárkit, akik nyitott erre a világra, a folklór és a kortárs művészetek találkozási pontjára. A festői táj, a hagyományos életmód, az Isten és ember lábnyomának teremtő alkotásai megszeretették velünk-e kedves vidéket. Élni bizton nehéz itt, de megkönnyíthetjük életüket, ha visszatérünk újra és újra, és jó hírüket visszük a Dunakanyarban és a világban is!
A fotókat Kalapos Viktória készítette.
