Pilisszántói-kőfülke – Jégkorszaki barlang a Dunakanyar szívében!
A Pilisszántói-kőfülke vitathatatlanul az egyik legizgalmasabb barlangja a Dunakanyarnak. A Duna-Ipoly Nemzeti Park területén található régészeti és őslénytani leletekben gazdag barlang fokozottan védett, most pedig újabb jelzéseket festettek a Kőfülkéhez vezető utakon. Máris mutatjuk, mit kell figyelnetek kirándulás közben!
Tartalomjegyzék:
A Pilisszántói-kőfülke története
Ismerős számotokra a név: Pilisszántói-kőfülke? Bárcsak minden részét annyira jól ismernénk a Dunakanyarnak, hogy kívülről fújnánk a legértékesebb természeti és régészeti kincsekhez vezető utakat. De sajnos nem így van. Ennek azonban az a szépsége, hogy folyton-folyvást új úti célokkal ismerkedünk meg, ilyen például a Kőfülke is. Gyertek velünk, mutatjuk, mit érdemes tudni róla, mielőtt felkeresnétek.
A Kőfülke a Pilis-tetőn, Pilisszántó külterületén, az Orosdy-kastély felett fokozottan védett területen található, bejárata egy sziklafalban van. A nevét és a helyét a turistatérképek jelzik, ámbár a barlang története és a hozzá kapcsolódó kutatások a turisták számára talán nem annyira ismertek, mint például a Szent Mihály-hegyen álló Remete-barlanghoz kapcsolódó legendák.
A Pilisszántói-kőfülke esetében azonban aligha beszélhetünk legendákról, hiszen a kutatások bebizonyították, hogy itt már a jégkorszakban is volt élet. A területről előkerült például jégkorszaki őslénytani leletanyag, illetve a jégkorszaki ember tűzhelye és eszközei is.
Maga a barlang egyetlen nagy üreg, amely 8,8 méter hosszú és 10,5 méter széles, régészeti és őslénytani jelentősége miatt a terület 1982 óta fokozottan védett természeti érték.
Jégkorszaki emlékek
1912-ben Kadić Ottokár nagy mennyiségű csontot talált a barlangban és ezért javasolta a további kutatást. 1914-15-ben Kormos Tivadar jégkorszaki tűzhely nyomokat, égetett és feltört állatcsontokat, valamint cseréptöredékeket talált, ezt követően pedig 1915-ben a kutatás eredményeként mintegy 60 emlősfaj, 83 madárfaj, két békafaj és három csigafaj leírását közölték a szakmai tanulmányokban.
„A dachsteini mészkőben létrejött barlang kilenc méter hosszú és a több méter vastag kitöltéséből nagyon sok őslénytani lelet előkerült, majdnem 50 pleisztocén állatfajnak a sok ezer példányától származó csontmaradványa. A leletekből megállapíthatók az éghajlat változásai, az élővilág változásai és a hegység pleisztocén állatvilágának a képe. Gyapjas orrszarvú, mammut, barlangi medve, barlangi oroszlán, barlangi farkas, óriásgím, rénszarvas, zerge, kőszáli kecske, pézsmacickány, rozsomák, nyuszt, menyét, hermelin, örvöslemming és füttyentő nyúl lett meghatározva belőle.” – Pilis útikalauz, 1974
A térség barlangjaiban feltárt kőkorszaki kőeszköz készítő ipar külön nevet is kapott: „pilisszántói kultúrának” nevezték el a szakemberek. Ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található a maradványok nagyobbik része, néhányat pedig – információink szerint – az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban őriznek.
Pilisszántói-kőfülke, turistajelzések
És ha már a kirándulásról beszéltünk, ígéretünkhöz híven természetesen mutatjuk a Kőfülkéhez kapcsolódó turistajelzéseket.
A Piliscsabai Természetjáró Egyesület önkéntesei új jelzéseket festettek fel a pilisszántói Kőfülkéhez vezető utakon a helyi önkormányzat és a Pilisi Parkerdő Zrt. együttműködésének eredményeként. Pilisszántó felől a piros „barlang” jelzésen, a Pilis-tető felől pedig a zöld „barlang” jelzésen közelíthetitek meg ez a jégkorszaki leletekben igen gazdag természeti kincset.
Kellemes kirándulást kívánunk, és sok szerencsét a barlang felfedezéséhez!
