Blog

A vámosmikolai forró és igen érdekes látnivalókkal tarkított délelőtt után 1 óra után kicsivel szálltunk le a buszról hármasban Nagybörzsöny központjában, alvó babánkkal a vállamon. A járat a faluközpontban tesz le minket az egyébként is viszonylag apró településen, így hamar megtalálunk mindent, ami érdekes lehet számunkra.

Hirdetés

Egyébként is meglepően jó a tájékoztatás, sok-sok tábla és térkép segít az eligazodásban. Szükség is van rá, mert legutóbb körülbelül 4 éve jártam a településem, azóta sok újdonság van itt, bővült a paletta.

Nagybörzsöny és a gasztronómia

A nagy meleg utáni első vágyunk valami hűvös ital vagy kávé volt. Bár szendvicseket hoztunk magunkkal, mégiscsak megismerkednénk a helyi gasztronómiával, legalább az édességek szintjén.

A központban örömmel láttuk, hogy Nagybörzsöny területén nagyon praktikus megoldással termelői piac működik. Persze látogatásunk idején, szerdai nap révén, éppen nem üzemelt. A már régebben működő és általam is ismert Malomkert Panzió szomszédságában lelünk rá a Lek-vár lekvár- és szörpkészítő műhelyre, valamint a szintén általuk üzemeltetett Édes Otthon étteremre és panzióra.

Kicsit talán túl sűrű bent és az udvaron is minden, nem a vidéki, környezetbe illő népi egyszerűség, hanem a népi motívumok túlburjánzása jellemzi a helyet. Mindezt mégsem tituláljuk giccsnek, hanem jóhiszeműen betudjuk a lelkességüknek és az itteni életmód iránt érzett szerelmüknek.

Mint kiderül, a helyet egy budapesti házaspár nyitotta néhány éve, akit megismerték, meglátták és megszerették a települést, ezért vásároltak egy rossz állapotban lévő épületegyüttest, majd létrehozták ezt a csodát. Az árak közepesen magasak, a magunkfajta egyszerű ember nem engedheti meg mindennap, de az ezért kapott szolgáltatás valóban csillagos ötös.

Isteni finom, ízlésesen tálalt és kézműves termékek, barátságos, bababarát kiszolgálás. Elég, ha csak azt említem, hogy szinte kérni sem kellett, már is hoztak egy etetőszéket. Érdemes meglátogatni őket, ahogy a település többi vendéglátó helyét is!

Szent István templom, bányásztemplom és vízimalom

A finom ételek és italok után a majdnem szemben lévő vízimalomba vettük volna az irányt. Sajnos csak volna, ugyanis elkövettem egy sajnálatos hibát, valamint néhány esetben az internetes tájékoztatás sem volt épp a legmegfelelőbb. Indulás előtt néhány nappal az interneten érdeklődtem, elsősorban és kizárólag csak Nagybörzsöny kapcsán, hiszen Vámosmikolán volt kalauzunk, ismerősünk.

Meg akartuk feltétlen nézni az Árpád-kori Szent István templomot, a falu jellegzetes épületét, a bányásztemplomot, a vízimalmot, valamint újdonságként az eddig még számomra ismeretlen csipkefaragások kiállítását.

Az utóbbinál láttam, hogy minden nap nyitva. Az interneten a vízimalomról is ez volt olvasható, míg a másik kettő előzetes bejelentkezést igényelt.

Fel is hívtam őket, de nem elég korán, csak aznap délelőtt (Vámosmikoláról), mikor is kiderült, hogy a vízimalom éppen aznap, szerdán volt zárva, ahogy a bányásztemplom is, mert az egyetlen ember, aki ebbe és abba is be tud engedni, szabadságon volt, míg a Szent István templomnál hasonlóképp jártunk volt, de itt a jó Isten megsegített, amiről majd alább bővebben mesélek.

A vízimalomnál hiába próbálkoztunk, ezért csak körbejártuk az épületet, megtekintve kívülről a mellette lévő evangélikus templommal együtt, majd továbbsétáltunk a táblákat követve a csipkefaragások kiállítás irányába. A barátságos portán csengetés után egy idős házaspár fogadott minket és a férj, Kókai Géza bekísért a kiállítótérbe, ahol saját munkáit vehettük szemügyre.

Szó bennszakad, hang fennakad

– elámultunk a csodától, ami ott várt reánk. Az idős úr immár évtizedek óta fafaragással foglalkozik, ugyanakkor egy idő után „kinőtte” a hagyományos véső technikát és még aprólékosabb módszert alakított ki. Műveit diófából készíti, és a csipkefaragás elnevezést is onnét kapta, hogy elsősorban a halasi csipkeverők munkáit, technikáit próbálja átültetni a fafaragás világába.

Csodaszép miniatúrák a halasi motívumok mellett nagybörzsönyi, valamint nemzeti –csodaszarvas, Parlament, Szent Korona, Halász-bástya – képeket, jelképeket ábrázolnak egészen elképesztő, elképzelhetetlen aprólékossággal. Hosszasan fotózunk, beszélgetünk, kérdezünk, még a 9 hónapos Anna babánkat is teljesen magával ragadja a hely hangulata. Ha csak 1-2 dolgot lehetne felsorolnom, amit mindenképp ajánlanék Nagybörzsöny látnivalóival kapcsolatban, a csipkefaragások múzeuma köztük lenne.

Kocsmalátogatást követően ránktalál a szerencse

Ezt követően egy jó Csíki Sörre beültünk egy közeli kocsmába, fagyizóba. Később úgy gondoltuk, hogy gyalog és sajnos csak kívülről, de megtekintjük a település fő látványosságát, a Szent István templomot, valamint a pincesort, és a horgásztavat. Kinéztük a hazafelé induló buszt, majd elindultunk felfelé. Mit ad Isten, néhány méter megtétele után egy úr lassít mellettünk:

Maguk akarták megnézni a Szent István templomot?” – kérdezi.

– Igen. – feleljük kissé bátortalanul, majd intésére beülünk mellé a gépjárműbe. Mint elmondja útközben, felhívta egy több fős csoport, akik szintén rossz napon érkeztek, ezért bár nagyon nehéz szívvel, de otthagyta szabadnapját, mi pedig a szerencsénknek köszönhetjük, hogy pont találkoztunk, és turistának néztünk ki.

Érdekességek a Szent István templomról

Megköszönjük hát neki a kedvességét, és kellő alázattal tekintünk az előttünk álló érdekességek elé. Be is vezet minket az udvarba, majd a templomba is, ahol felkészültségéről tanúbizonyságot téve felvázolja a templom történetét, a kezdetektől, az 1250 körüli alapítástól, egészen napjainkig. Érdemes meghallgatni, majd bővebben utána olvasni a történelem iránt érdeklődőknek!

A templomról tudni kell, hogy mindemellett nem csak egy történelmi emlékhely, hanem bizonyos tekintetben élő intézmény is, hiszen évente néhányszor –augusztus 20-án például- szentmisét tartanak itt, illetve esküvőkre is igénybe vehető. Igazán egyedülálló élmény lehet a majd 800 éves ódon falak közt kimondani az életre szóló igent.

A pincesor, háttérben a Magas – Börzsöny vonulataival sem utolsó látvány

– ahogy a horgásztó, melyet már csak néhány száz méterről, fentről volt időn megtekinteni – a felette legelő tehéncsordával is igen romantikus hangulatot áraszt magából. A falu sok tekintetben egy élő skanzen, melynek lakói egyre inkább felismerik, hogy igazi kiugrási lehetőségük az idegenforgalomban van.

Ebben néha városi vállalkozók segítségére szorulnak, néha pedig a helyi összefogás teremt csodákat. Bárhogy is, Nagybörzsöny jövője fényes lehet, ha tovább haladnak a megkezdett úton. Túrázók, a kultúra, gasztronómia és néprajz szerelmesei, hódítsátok meg a gyönyörű települést! 

A fotókat Kalapos Viktória készítette.