Hegyes-tető – a Dunakanyar csúcsán
Nagymaros – Hegyes-tető – Remete-barlang – Zebegény
Közeleg a Pünkösd, és a hosszú hétvége a zarándokútra nem készülők számára kiváló alkalmat jelenthet arra, hogy bebarangolják a Börzsöny és a Dunakanyar legszebb tájait, melyek felsorolása a végtelenbe nyúlhat.
Istennek hála, egyre többen, és egyre jobban értékeljük ezt a csodaszép helyet, ahol élünk, amely a hétköznapok sodrásában is oázisként hat számunkra. A múlt hétvégén párommal úgy gondoltuk, hogy a hellyel-közzel verőfényes időjárást kihasználva, nyakunkba vesszük lábunkat, és „felfedezzük” a mostanság általunk kevésbé koptatott túraútvonalat. Ha a hétvégén az idő is kedvez, úgy bátran ajánlhatom mindenki számára e távot, hiszen csöppet sem bántuk meg!
Az előkészületek
A vasárnap délelőtt, és a kora délután még a munkáé volt, ugyanis, ahogy mai felbolydult világunkban szokás: a hétköznapokon semmire sincs időnk, hétvégenként pedig programok sorozata vár ránk. Délutánra azonban összekaptuk magunk, felszerszámoztuk a „kislányt”, a kutyánkat, majd felszálltunk a 15:40-es vonatra Nagymaros felé. Bár sosem éltem Nagymaroson, törzsgyökeres és „szerelmes” Verőceiként minden bizonnyal nem is fogok, de valahogy mindig is közel állt szívemhez ez a picinyke sváb város.
Mára már a lakosság jórészt megváltozott, hiszen akárcsak Verőcére, úgy Nagymarosra is rengeteg nagyvárosi, természetszerető ember költözött, de a település mit sem vesztett bájából. Ez a hívogató, csalogató jelleg nem is elsősorban az emberek életmódjából, viselkedéséből, vagy a színes kulturális életből fakad, hanem sokkal inkább a természeti csodák, és a történelmi hangulat kettősége teremti meg. Hiszen a Börzsöny és a Pilis vonulatai itt szinte „karnyújtásnyira” húzódnak egymástól, a nagy és robosztus külsejű meredek falakat, hegyek közt szeretett folyónk, a Duna választja ketté.
Amikor az irodalom megelevenedik
Igencsak kedvelem Petőfit, aki a „Föltámadott a tenger” című forradalmi versében a víz erejét a tengeri gályás hasonlatával érzékelteti, erre pedig mindennél nagyobb bizonyítékot jelentenek az ilyen csodálatos helyek. Ahol egyértelműen, minden kétséget kizáróan, és megdöbbentő erővel szemünk elé tárul, hogy mire is képes a víz kitartó munkájával.
Mindemellett a település történelmi jellegét és báját a szemközt lévő monumentális Visegrádi vár, néhány Skanzenbe illő takaros sváb paraszt-, és polgárház, valamint a középkori műemlék templom együttesen biztosítják. Az utóbbinál néhány percet elidőzünk, hiszen bár nem egyszer és nem kétszer láttuk már közelről, a látvánnyal betelni igen nehéz.
Hosszú az út vezet a Hegyes-tető felé
Ezt követően gyorsan felkerekedünk, mert tudjuk, hogy a nap már nem oly hosszú, az előttünk lévő út viszont igen. Eredetileg úgy terveztük, hogy ezúttal Hegyes-tetőt és a Julianus-kilátót kihagyjuk, de a verőfényes napsütés meggyőzött arról, hogy nem szabad elszalasztanunk ezt a páratlan élményt sem.
Az Országos Kéktúra útvonalát követve, baktatunk hát felfelé előbb a faluban, majd elérjük a csodaszép vegyes lomberdőt a Templom-völgyben, ahol zömében bükk-gyertyán és tölgyfák árnyékolnak bennünket. Bár a séta felfelé meredek, illetve közepesen meredek szakaszon vezet igen hosszasan, a felébredt természet zajai, a madárének, az illatok, az erdő szépsége, olyan idilli hangulatot teremtenek, hogy énekelni támad kedvem. Istennek hála, hogy végül önkritikát gyakorolva mégsem kezdek bele.
Túraútvonalak találozása
A Szent Mihály-hegy gerincére felérve a Duna feletti oldalban követjük tovább a kék vonalat egy darabig, majd elérünk a válaszútig, ahová a kis kilátós kitérőnk után vissza kell térnünk. Ugyanis a túraútvonalak találkozásánál a kék jobbra kanyarodik Hegyes-tető, a Julianus felé, amerre első körben mi is indulunk, de a visszatérést követően a barlangjelzésre kell áttérnünk a Remete-barlang felé.
A Julianus-kilátó jó idő esetén nem árul zsákbamacskát, így nem kell csalódnunk, hiszen a Dunakanyar, a Börzsöny és a Pilis összes csodája a szemünk elé tárul: Visegrád, Prédikálószék, Dömös, a kanyargó Duna, Szob, az északnyugati Börzsöny, a Magas-Börzsöny a Csóványos csúcsával, rajta az új kilátóval, valamint keleten Kismaros- Verőce-Vác, és a Naszály ember rombolta ormai is látszódnak. Isten és ember munkásságának megdöbbentő és csodálatra méltó találkozásának bizonyítéka e katartikus élményt nyújtó látvány.
Megyünk tovább!
Mégsem tölthetünk itt sok időt, mert az óra ketyeg, a nap kitartóan végzi útját… Lefelé ereszkedve azért „elcsábulunk”, és az Ürmös-réten néhány percre leheveredve élvezzük egymás és a természet társaságát, kortyolva párat a kulacsunkból. A romantikus „kitérőt” követően érjük el a jelzett válaszutat, és vesszük az irányt immár a Remete-barlang felé.
Folytatjuk…
Képek: Világ Viktória
A túrafelszerelésért köszönet a Tengerszem – Túrafelszerelés és túraboltnak!
