A dömösi prépostság titokzatos krónikája

Kristóf Eszter 2017. 07. 31.
  • A dömösi prépostság titokzatos krónikája
  • Az Árpád házi királyok kedvelt lakhelye volt a Dunakanyar. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a térségben számtalan várat, vadászkastélyt, palotát építettek. Egyik legkorábbról fennmarat történelmi jelentőségű emlékünk a dömösi prépostság.

    A Dömösön élő szájhagyomány szerint az egykori királyi kúria (később prépostság) helyén egy falcsonk maradvány látható. Ezt a helyiek trónteremként emlegetik, ahol nem véletlen baleset áldozata lett I. Béla, hanem Bikács, Petrőd és Szolnok ispánok ácsokkal való összeesküvésének következménye volt a trónomlás, ami a király halálát okozta. A XI. század végén a királyi kúria hercegi tulajdonba került. Könyves Kálmán királyunk fivére, Álmos herceg monostor és templom építtetésébe kezdett 1107 körül.

    Hol található?

    Dömös Komárom-Esztergom megyében, Esztergomtól 15 km-re, a 11-es út mentén helyezkedik el. A XI. században már meglévő palota és közvetlen mellette épített templom romja Dömös nyugati végén, a domboldalon elterülő temető fölött, nem messze a Petőfi tértől, a Dobogókő utcában található. A prépostság 1107 óta számos történelmi vihart átélt, de a mai napig látogatható.

    A prépostság története

    A dömösi palota a magyar királyok kedvelt tartózkodási helye volt, a prépostság története kilencszáz évre nyúlik vissza. Álmos herceg, Könyves Kálmán király öccse alapította 1107-ben, ekkor épült fel a bazilika, főszentélye alatt a csarnokkriptával. 1113-ban Kálmán megvakíttatta az ellene fellázadó Álmost és annak fiát, a későbbi II. Bélát. Álmos ezután a dömösi prépostságban élt. Kálmán király később, amikor halálát érezte közeledni, – hogy fiának biztosítsa a trónt – elküldte udvaroncát Dömösre, fogja el és ölje meg a herceget, ne örökölhessen halála esetén.

    "Amikor aztán Benedek odaért, a herceg a monostor előtt ült és siratta fájdalmát. Mikor meghallotta a lovasok siető közeledését, megérezte lelkében, hogy veszedelem fenyegeti, bevitette magát a monostorba és kezével megfogta Szűz Szent Margit oltárát, hogy Isten és a szentek tiszteletéből ne merészeljék elvonszolni onnan. De Benedek rátette szentségtörő kezét és erőszakosan elvonszolta az oltártól. A papok vigyáztak az egyház ajtajában és el akarták fogni: ő azonban megneszelte ezt, dühös szívvel kiment, ahogyan tudott, és amikor elvágtatott, Pilis erdejében leesett a lóról, nyakát szegte és meghalt. Kutyái követték, azok falták fel húsát és csontjait."

    A prépostságot szolgáló népek között voltak kenyérsütők, szakácsok, esztergályosok, harangozók, palackkészítők, méhészek, lovászok, solymászok, és ácsok is. A monostort később valószínűleg felégették a tatárok, a 18. században pedig köveit is széthordták. A hajdani templomnak, valamint a déli oldalán álló egykori királyi kastély és a prépostság épületének így csak alapfalai maradtak meg, az altemplom azonban fennmaradt. A régészeti feltárása 1977-ben kezdődött, rekonstrukciója pedig 1989-ben fejeződött be.

    Korábban megjelent oldalunkon egy cikk, melyben a Dunakanyar legendáit kíséreltük meg összegyűjteni. Egy kedves olvasónk levélben osztotta meg velünk a következő gyermekkori emlékét.

    „A nagymamám mesélt nekem a dömösi prépostsági romokról egy igen érdekes történetet. Amikor ők még kislányok voltak, a barátnőjével bemerészkedtek a romok (ha a Duna felé nézünk) jobb oldalán található alagútba. Olyan messzire jutottak a több helyen is omladozó járatban, hogy jóval később, csak a felnőttek keresése után jutottak ki belőle. A 80'-as években még én is bementem a saját szememmel látni, de nem voltam elég bátor hozzá, hogy messzebbre bemerészkedjek. Egy részen komoly omlás volt, de mögötte még messzire futott a járat. Később a bejárattól kb. 20 méterre lefalazták, hogy ne menjen be senki a veszélyes területre. A mamám azt mesélte róla, hogy az öregektől azt hallotta, hogy az alagút átment a Duna alatt és egészen fel a Remete barlangig. A királyoknak szolgálhatott menekülő útvonalként valamikor. Azt nem gondolom, hogy valóban felfutott a barlangig, de abban az irányban halad, az kétségtelen. Ezt anno megfigyeltem én is. Ki tudja, hogyha egy kutató csoport feltárná ezt a járatot, mit találnának ott? Talán semmit. Talán elrejtett kincseket, vagy iratokat abból a korszakból, amiből nem sok minden maradt fent.”

    Vajon valóban elér a Duna alatt végigfutó alagút a Remete-barlangig? Vagy csak szájról szájra terjedt a történet a helyiek körében a titkos útról? Talán már sosem tudjuk meg az igazságot. Mi azért megpróbálunk utánajárni a dolognak, hiszen az ilyen legendák kutatása csak még közelebb hozza hozzánk a szépséges és izgalmas Dunakanyart.

    Forrás: domos.hu, ng.hu

    Iratkozz fel hírlevelünkre