top banner
English

Az erdő lelke, a lélek erdeje!

A minap kaptunk egy verset egy kedves olvasónktól. Nekünk tetszett, bízunk benne hogy Nektek is fog! :)

dunakanyar, vers, erdő, visegrád, hegység

Az erdő lelke, a lélek erdeje!

Ha nagyon fáj és nagyon nehéz,
ha úgy érzed, hogy már nincs remény.
Ha nagyon mély és nagyon sötét,
és láthatatlanba vész a jövőkép.
Ha sok a kérdőjel és sok a „miért?”,
amire nincs válasz, hiába kérdeznéd!?

 

Akkor vár az erdő, a mélye meggyógyít,
a sűrű fák közt a csendje beborít.
Ülj le, de ne csak percekre, hanem órákra,
hallgasd az erdőt és nézz a távolba.
Kérdezd a fákat, a zúgó patakot
és a válaszokat hamarosan megkapod.

 

Megérted végre, ha a múltad elhagyod,
ami volt, vissza már nem hozhatod.
És ott, akkor, a fák közt a jelenben,
egy új jövőt látsz magad előtt, képekben.
Tudod már mi a helyes, és mi helytelen,
és hogy az életed már nem reménytelen.

 

Hagyj ott mindent, mi a szívedet nyomja,
a szél majd elviszi a messzi távolba.
Tedd le a zsákod is, ami már oly nehéz,
végy egy másikat, mely még tiszta és ép.
S mikor háborgó lelked nyugalmat kapott,
köszönd az Erdőnek, hogy mindez megadatott.

top banner