English

Visegrád, a Dunakanyar ékköve

Mindegy, hogy a Duna jobb, vagy épp bal partján élünk, mi dunakanyariak mindig szeretettel és megbecsüléssel gondolunk egyik legnagyobb épített kulturális értékünkre, Visegrádra, a visegrádi várra. Mégis számos dolgot nem tudunk róla, mikor épp csak felületesen körbejárjuk a hatalmas építményt. Ezért érdemes utánanézni, majd újra és újra felkeresni ezt a csodát!

visegrád, fellegvár, dunakanyar ékköve, visegrád egykor

Visegrád a történelem során mindig is fontos szerepet játszott, fekvése, stratégiai szerepe miatt nélkülözhetetlen volt a térséget uraló államok, birodalmak számára. A gőzgépet, valamint a robbanómotort megelőző ezredévekben a folyóvizek a legfontosabb hadi-, és kereskedelmi útvonalak voltak. Aki tehát Visegrádot felügyelte, az a dunai „mozgást” tartotta kezében. Ezen hosszú idők során előbb a kelták, majd a germánok, rómaiak, avarok és magyarok lakták a Dunakanyar térségét, akik mind nyomot hagytak Visegrád környékén is. A Római Birodalom is felismerte a hely stratégiai jelentőségét, hiszen Nagy Konstantin császár idején építette meg a mai vár elődjét, a Sibrik-dombon elterült Pont Novatus nevű castrumot (erődöt), amely a Duna menti limes tán legjelentősebb építménye volt. Az erőd maradványai mellett megtalálhatóak Visegrádon a római uralom más emlékei is, például egy őrtorony Szentgyörgypusztán.

A Nyugatrómai Birodalom bukását követően jó ideig olyan népek uralták a környéket, akik körében a várépítésnek nem volt túl nagy jelentősége. Hunok, germánok, avarok, majd az árpádi magyarok. Ezért a környék ugyan lakott volt, de jelentősége némiképp csökkent, egészen a Szent István király koráig. Első koronás főnk nevéhez fűződik Visegrád várának és megyéjének az első írásos említése a veszprémi püspökségnek adott 1009. évi adománylevelében. A forrás szerint ekkor már állt a késő római erőd alapzatán, kövei segítségével kialakított ispáni vár, valamint a megye első plébániatemploma is. Később a templom helyére a XI. század második felében egy új esperesi templom épült, amely aztán a XII-XIII. században (tán a Tatárjárás idején) pusztult el. Maradványait 1976-79 között a Mátyás Király Múzeum tárta fel.

A XI. századi visegrádi vár, mint említettem, egy IV. századi római erőd romjaiból épült újjá, amely egy szabálytalan alaprajzú építmény volt, és eredetileg minden bizonnyal tizenkét U alaprajzú torony, a sarkokat pedig három legyező alakú saroktorony védte. A rómaiak 400 körül hagyták el az erődítményt, az ezt követő néhány évtizedben a helyi lakosság húzódott meg benne. Nemsokára azonban teljesen elnéptelenedett és a X. század végéig nem használták. A X. században Árpád fejedelem törzse idővel felismerte azt, amit mi magunk is tudunk, a Dunakanyar kincsei páratlanok, így szép lassan a környék erdőségei a birtokukba kerültek. Olyannyira, hogy Géza fejedelem Esztergomban építette ki székhelyét, az egykori Solva római erődjében, így Visegrád szerepe is újra felértékelődött. Valószínűsíthető, hogy már ekkor használatba vették a vár falait és megkezdték a javítási munkálatokat, hiszen több mint 500 évig nem használták, 1009-re, Szent István idejére pedig már egy teljesen ép ispáni várról olvashatunk. Nem sokkal ezt követően újabb építkezések indultak a várban. A délkeleti sarokban egy kőpalotát építették, amely feltehetően az ispán, alkalmanként pedig a király lakóhelyeként szolgált. I. András és fia, Salamon király jelentős építkezésekkel fejlesztette a települést, amelyet talán alkalmi szálláshelyként is használtak pilisi vadászataik alkalmával.

András király alapította a rév fölé emelkedő teraszon a Szent András apostolnak szentelt görög monostort, amelyről mindössze egyetlen forrás, Szent Gellért püspök nagylegendája emlékezik meg. A század negyedik negyedére a visegrádi vár jelentősége némiképp csökkent, ugyanis az ispán átköltözött Esztergomba, 1083 után az erődítmény már csak Salamon király börtönéül szolgált.

Az 1241-1242-es tatárjárás viharai az ispánsági várat is romba döntötték. IV. Béla építette helyére azt a hatszög alakú, vastag falú lakótornyot, amit a néphagyomány később Salamon-toronynak nevezett el. Míg a várépítő, második honalapító uralkodó a Duna partján építkezett, addig felesége, Mária királyné a magas sziklacsúcsra emelt erődítményt. A két várrészt egészítette ki, kötötte össze a meredek hegyoldalon végigfutó zárófal, amely egészen a Duna-partig futott le.

A vár fénykorát egyértelműen a 14-15. században élte, ugyanis bár az 1300-as évek legelején Csák Máté tartományúr fegyveresei szállták meg, de Anjou Károly Róbert visszafoglalta tőlük és királyi központtá tette. Felépítette a Duna partján a királyi palotát (a palota történetéről nagyszerű szemléltető videó látható itt), míg a sziklacsúcs és a torony zordon kővárában a helyőrség állomásozott. Visegrádra sohasem látott pompa költözött, itt rendezték meg a többi közt a híres nevezetes 1335-ik évi királytalálkozót, ahol a magyar, a cseh és a lengyel uralkodó kötött igen nagy jelentőségű  keresi fel a lengyel küldöttség, s ajánlja fel a lengyel koronát számára. A koronázási ceremónia után a magyar Szent Korona mellett a lengyel koronát is a Fellegvár kincseskamrájában őrizte a koronaőrség. Luxemburgi Zsigmond változtatott ezen, ugyanis a királyi székhely uralkodása alatt került Budára, Visegrád pedig megmaradt amolyan vidéki királyi palotának.

Károly Róbert halála után fia, Nagy Lajos is Visegrádon székelt, a palota mit sem vesztett fényéből.  Lajos királyt Visegrádon keresi fel a lengyel küldöttség, s ajánlja fel a lengyel koronát számára. A koronázási ceremónia után a magyar Szent Korona mellett a lengyel koronát is a Fellegvár kincseskamrájában őrizte a koronaőrség. Luxemburgi Zsigmond változtatott ezen, ugyanis a királyi székhely uralkodása alatt került Budára, Visegrád pedig megmaradt amolyan vidéki királyi palotának.

Ez nem volt másképp Mátyás király alatt sem, de nagy királyunk mégis beleszeretett a fenséges dunakanyari palotába és majd annyi időt töltött itt, mint Budán. Mátyás nagyszabású építkezésekbe, felújításokba kezdett, amelyek nyomán kialakult a késő gótikus részletekkel gazdagított palota együttes. Mátyás király a reneszánsz művészet nagy mecénása, pártolója volt, uralkodása alatt az udvarban a kor jelentős személyiségei fordultak meg, és bölcselkedtek a tudományok, a filozófia, az irodalom témájában, támogatták a művészeteket. E virágzás egészen a török időkig tartott, amikor is ország más tájaihoz hasonlóan óriási hanyatlás és pusztítás vette kezdetét. A harcok során a vár szinte teljesen megsemmisült, megmaradt részeit 1702-ben I. Lipót osztrák császár parancsára felrobbantották.

A vár, a palota, a plébániatemplom és a Szent András monostor fokozatos feltárására és/vagy újjáépítésére, valamint a település feléledésére a 19. század második felétől került sor, amikor kijelenthető, hogy a környék a turizmus egyik fellegvára lett. Mai állapotát e majd 150 éves kitartó munkának köszönheti. Keressük hát fel ezt a csodás történelmi emléket!

Képek forrása: Fortepan

top banner