Vasfüggöny- és bunkertúrára invitálunk benneteket!

Kristóf Eszter 2017. 10. 26.
  • Vasfüggöny- és bunkertúrára invitálunk benneteket!
  • Ha szervezett túrán szeretnétek részt venni a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén, tudunk egy remek lehetőséget! Egy Bunkertúrának vagy Vasfüggöny túrának nevezett kiránduláson régi bunkereket fedezhettek fel, de feltérképezhetitek közben a természet rejtett kincseit is!

    Nemrégiben lehetőségem nyílt beszélgetni dr. Jankainé Németh Szilviával, az esztergomi Kökörcsin Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont vezetőjével, aki rengeteg izgalmas történetet mesélt nekem tankokról, és bunkerekről. Ezeket a történeteket szeretném megosztani veletek is.

    A Kökörcsin Ház területe, ahova kirándulni viszik a látogatókat, egy felhagyott katonai terület, ami jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága vagyonkezelésébe tartozik. Egészen a ’90-es évekig katonák állomásoztak itt, de a második és az első világháború alatt is fontos stratégiai pontja volt az országnak. A Pilis-hegység legutolsó kis nyúlványáról beszélünk, ez a Strázsa-hegy és a környező volt lőtér területe, ahova a kirándulókat bunkertúrára hívogatják. A látogatók érkezése egy parkolóba történik, ahol már a betonról elmesélik a szervezők, hogy ez egy 60 centi vastag beton, ami harckocsiknak és tankoknak lett kialakítva.

    Maga a Kökörcsin Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont tiszti kaszinóként szolgált, egy katonai épület volt, amit átépítettek, felújítottak és most látogatóközpontként és irodaként működteti a Nemzeti Park Igazgatóság. A lőtéren még most is felfedezhetőek az egykori katonai létesítmények, pl. a harckocsi beállók, a tankparkolónak kialakított helyek és bunkerek. Egy részük a földfelszínen, más részük a föld alatt található.

    „A város szomszédságában található egykori katonai lőtérnek az első és a második világháborúban, majd a szovjet katonai jelenlét idején is nagy jelentősége volt, hiszen a Kis Strázsa-hegyről jól lehetett ellenőrizni a határszakaszt. A katonai események (a tank- és harckocsi beállók, bunkerek és utak kialakítása) azonban csak a lőtér egyötöd részét érintették, a négyötöd rész megmaradt zavartalan állapotban: a lőtérre tilos volt még a belépés is, nemhogy az ipari vagy mezőgazdasági tevékenység. Itt nem törték fel a gyepet, nem vegyszereztek, műtrágyáztak, nem betonoztak… Ennek köszönhetően nagy területen maradhattak fenn a homok- és löszgyepek, amelyeknek gazdag rovarvilága ma a kutatók egyik Mekkája. A rendszerváltás idején a természetvédelem (akkor: Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság, ma: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság) tulajdonába került a volt katonai gyakorlótér nagyobbik része. A kisebbik részt Esztergom városa kapta meg, és iparterületet alakított ki, így lett a Suzuki gyár közvetlen szomszédja a nemzeti parknak.” – írja dr. Jankainé Németh Szilvia, környezeti nevelő, a Kökörcsin Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont vezetője a Cincér magazinban.

    A Vasfüggöny túra elején a látogatókat először a tiszti kaszinóba invitálják, ahol elmesélik, hogy miből is áll ez a kirándulás, mire számíthatnak a túra során. Az első állomás a Gyilkos-tó, ami olyan mesterséges vízterület, amit agyagbányának ástak, de a katonai időkben hasznosították tankmosóként, harckocsi gyakorlatozóként, illetve tiszti halastóként is funkcionált azokban az időkben.

    A Gyilkos-tó után kezdik meg a sétát a Kis- Strázsa-hegy kilátótornyához. Hogyha Vasfüggöny túráról beszélünk, akkor nem kerülik el a bunkert sem, ami a hegy derekán egy felhagyott víztározó. Ide elég körülményes és nehézkes a bejutás, ezért hirdetik kamaszoknak. A kihívás része, hogy bejussanak egy ilyen víztározóba. Ez egy nagyon izgalmas földalatti üreg, ahova vaslétrákon lehet bemászni, és egy sötét alagútba is be lehet kukucskálni, ahol cirill betűs feliratok vannak a falon. A víztározó megtekintése után a túra a kilátóba vezet, ahol felhívják a figyelmet arra, hogy a tornyon lévő graffitik cirill betűsek, orosz festékszóróval van összefirkálva, illetve belül a téglákra is cirill betűs emlékek vannak karcolva. Évszámokat, neveket olvashatunk. A kilátó nagyon fontos stratégiai pont volt. Működött egy időben világítótoronyként is, az esztergomi reptér forgalmát segítette, illetve hatalmas a körpanorámája, így az országhatárt könnyen lehetett figyelni innen. Szépen látszik a Duna kanyarulata és Esztergom is.

    A kirándulók a túra során egy fokozottan védett természeti területen folytatják az utat, és megnézik a hadifogoly temetőt. Sajnos ennek a területnek elég szomorú a története, hadifogolytábor üzemelt itt a két világháború között. A táborlakókat kolera és tífuszjárvány sújtotta, több ezren haltak meg ebben az időszakban. Sokan voltak oroszok, olaszok, szerbek és románok is, akiket itt temettek el. A 7. számú hadifogoly temető a hadsereg szervezésében került felújításra, ezt a temetőt szokták megnézni a túra során. Jól látszanak még a sírhantok, van néhány eredeti vasból készült kereszt és nagyon szép emléket állítottak a románok az itt elhunyt hadifoglyaiknak. Nagyon érdekes információs táblákat lehet találni, amiket muszáj elolvasni, a kapu belsején pedig réztáblákon 1000-1500 név van felsorolva, akikről tudják, hogy ott nyugszanak. A temető kapuján magyar, orosz, szerb, román, olasz és angol nyelven az alábbi felirat olvasható. 

    "1914-1918 között a Kis Strázsa-hegy környékén fekvő katonai gyakorlótéren terült el az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora. A járványok számos áldozatot szedtek lakói közül, akiket tizenegy temetőben helyeztek nyugalomra. Ön most a VII. számú temetőben áll, ahol 1548 – olasz, orosz, román és szerb – hadifogoly alussza örök álmát. A temetőt eredetileg nagy méretű pravoszláv kereszt, a sírokat pedig névtáblával ellátott fakeresztek jelölték. Kivételt képezett három tiszti sír, melyeken sírkő állt. Az utolsó temetésre 1918. szeptember 30-án került sor. 
    Az 1920-as évek második felében rendezték a temető arculatát. Egységes méretű sírhalmokat alakítottak ki, beton gúlába ágyazott fél méter magas vaskeresztekkel jelölték a sírokat, melyeken fehér zománctáblán tüntették fel az elhunytak neveit. A temetőt a kenyérmezői laktanya területén működő Szalézi Fiúiskola növendékei gondozták, az itt állomásozó katonai alakulatok támogatásával. Halottak napján tábori misével emlékeztek az áldozatokra. 
    Amikor a Szovjet hadsereg vette használatba a laktanyát és gyakorlóteret, megszűnt a temetőkről való gondoskodás. Egyedül Florov százados sírját gondozták, a többi sírjel elpusztult. Az elhanyagolt területet lassan elborította a bozót.
    2007-ben a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Honvéd Kulturális Egyesület közötti együttműködés eredményeként, Esztergom Város Polgármesteri Hivatalának támogatásával és számos önkéntes munkájával megkezdődött a VII. számú temető kegyeleti emlékhelyének kialakítása. Az avatásra 2009. július 1-én került sor, Olaszország, Oroszország, Románia és Szerbia képviselőinek részvételével."

    Ezután a lőtér fokozottan védett területén mennek tovább a kirándulók, és földalatti bunkereket fedeznek fel. A gyerekekre szokták bízni a szervezők, hogy keressék meg a földalatti bunkert, amelyre véletlenszerűen lehet csak rátalálni, más nyoma nincs a felszínen. A bejáratot védő rácsos ajtó jelzi, hogy ott valami van a föld alatt. Az egyik bunker szépen karban van tartva, oda le szoktak menni, és elemlámpával világítva körüljárják. A szellőzőnyílásokban denevérek szoktak telelni, az út során pedig rengeteg védett növénnyel lehet találkozni.

    A bunkereket bármikor lehetne látogatni, de talán májusban a legnagyobb élmény, a természet szépsége miatt. A gyerekek megélik ezeket az élményeket, szinte soha nem fotóznak. A túra igény szerint bármikor megrendelhető, de évente kétszer szokták meghirdetni, egyszer tavasszal és egyszer ősszel. Óvodásoknak nagyon hosszú az út, de általános iskolásokkal bátran induljon mindenki útnak. A 13-17 éves korosztálynak szokták kiajánlani leginkább a túrát, mert őket így lehet kirándulásra bírni. Egy izgalmas útvonalon sétálgatva ismerik meg a természet kincseit.

    Az esztergomi lőtérről nem maradt fenn írásos anyag, mert amikor kimentek az oroszok, mindent felégettek. A túravezetők a térségben élő idős emberektől és kutatóktól szereztek információkat az idők során a bunkerekről, és a Vasfüggöny túrán látható területekről. 

    Fotó: nagyhaboru.blog.hu

    Iratkozz fel hírlevelünkre