Blog

Vadkempingezés a Dunakanyarban

Vadkempingezés a Dunakanyarban

Egészen pici koromtól kezdve, a családommal és a barátainkkal vadkempingezni jártunk a szobi rév mellé, a Duna partra. Sosem volt számomra kérdés, hogy jó dolog-e sátorban aludni, Duna vízben fogat vagy hajat mosni, hiszen így nőttem fel. Ilyen egy szimpla vadkempingezés a Dunakanyarban!

Vadkempingezés - horgászás

Óvodás koromban beraktam a hátizsákomba a kedvenc babáimat, és felőlem már indulhattunk is nyaralni. Reggelenként a Tini Nindzsa Teknőcös úszógumimban lebegtem a víz tetején, és élveztem a Duna illatát és a nap melegét. Mindig imádtam úszni, nekem sosem kellett külföldi nyaralás, elegendő volt a Dunakanyar, még akkor is, ha itt nőttem fel. Már egészen korán, kamasz koromban saját sátrat kértem karácsonyra, mert boldoggá tett, hogy abban alhatok, egészen közel a vízhez. Esténként, amíg apukám horgászott, mellette ültünk, és néztük a csillagokat. Bográcsban főztük a halászlét, szalonnát sütöttünk a tábortűznél és a dinnyét a vízben hűtöttük. Minden évben. Mégsem volt unalmas, hiszen imádtam és imádom a mai napig ezt az életérzést.

Vadkempingezés és bográcsozás a Dunán

Édesanyával elmentünk egyik este, sötétedés után kettesben sétálni, és leültünk a szobi rév feljárójához. Nem világítottak a lámpák, csak a Duna túloldalán láttunk fényt, az ég nagyon tiszta volt. Órákon keresztül ültünk ott és beszélgettünk, vártuk a Pest felől érkező hatalmas szállodahajókat, mert azokat imádom.

Hirdetés

Minden alkalommal, mikor hallottuk a víz morajlását, lestük, hátha felbukkan a távolban egy, de azon az éjszakán egy sem jött. Végül a közeledő vihar miatt visszamentünk a sátrakhoz. A várakozás öröme, és a beszélgetésünk emlékezetessé tette azt az éjszakát. (Aztán jött a vihar, ami majdnem elvitte a sátrakat, de az mégsem él bennem olyan erősen.)

Vadkemping - Duna-part

Miután felnőttem, már nem az úszógumi szerezte nekem a legnagyobb örömet. Órákon keresztül sétáltam a vízben, és gyűjtögettem a szebbnél szebb köveket, melyek ma is a nappalinkban vannak üvegedényekben. A Dunakanyart akkor ismertem meg a leginkább, amikor vadkempingezés közben reggeltől estig a vizet figyeltem. Minden percben újat mutatott.

Bízom benne, hogy kedvet kaptatok egy Duna-parti vadkempinghez!

Megosztás: