English

Fantasztikus látvány a dunavirágzás

A dunavirág a Duna vízminőségének javulásával évtizedek után jelent meg újra a folyó mentén. A kérészek tánca így szerencsére már a Dunán is megtekinthető, a Dunakanyarban élők nem kis örömére.

Fantasztikus látvány a dunavirágzás

A Duna vízminősége jelentősen javult az elmúlt években, így évtizedek után jelentek meg újra a rovarok a folyón. A Dunakanyarban utoljára 2013.-ban a Tahitótfalunál lévő Tildy Zoltán híd lámpáinál figyelhettük meg, hogy a lámpák rajzás idején tömegével vonzották magukhoz a kérészeket. Idén újra megkezdődött a dunavirágzás. Az időjárási viszonyoktól függően akár egy-két héten keresztül is találkozhatunk a kérészek intenzív esti násztáncával.

„A dunavirág a kérészek rendjébe tartozó rovar, a közismert tiszavirághoz hasonlóan. A tiszavirág kifejlett példányai 8-12 centiméteresek, míg a dunavirág ennél kétszer-háromszor kisebb. A dunavirágok a folyóról visszaverődő fényt követik, párzásuk után a hímek a parton pusztulnak el, míg a nőstények a vízbe hullanak.  Míg a tiszavirág általában két-háromszor rajzik tömegesen egy adott helyen, addig a dunavirágnál nem szokatlan a tíz-tizenegy rajzás sem.”

Kérészéletű. Mit is jelent ez?

A kifejezést általában arra használjuk, ha valami rövid életű. Az ivarérett kérészek nem is táplálkoznak, tevékenységüket a nászra korlátozzák. Pirkadatkor vagy szürkületkor párzanak a levegőben, a víz fölött. A nőstények megtermékenyített petéiket a vízbe szórják. A párzás után az elpusztult kérészek tömegesen hevernek a vizek felszínén. Ezek az elpusztult példányok fontos szerepet játszanak a folyók, patakok élővilágában, ugyanis sok halfajnak nyújtanak bőséges táplálékot. A hidakon az állatok a közvilágítást követik, addig repkednek a híd felett, míg erejük fogytával el nem pusztulnak, és a peték nem a folyóba hullanak, hanem a hídra.

A dunavirágzás a tiszavirágzással együtt bekerült a Hungarikumok gyűjteményébe, a hatóságok felhívják a figyelmet arra, hogy a rovar védett, értéke 10 ezer forint.

Forrás: mti.hu, pestpilis.hu, Fotó: Mohai Balázs, Czeglédi Zsolt

top banner