English

Egy verőcei család kalandos visegrádi kirándulása!

A vámosmikolai-nagybörzsönyi kiruccanásunk után néhány nappal kirándulást szerveztünk Visegrádra. Az eredeti terveink szerint e nap alatt meglátogattuk volna a dömösi prépostság romjait is, azonban az időjárás, a fáradtság felülírta ezt, így bizonyos, hogy a közeljövőben újra „tutajra” szállunk még.

Visegrádi várfal

 A szokásos reggeli sürgés-forgás után elviekben minden eshetőségre felkészülve vonatozunk Nagymaros-Visegrádig, ahol a főtéren éppen a nagymarosi termelői piac forgataga fogad minket. Sok időnk nézelődésre ezúttal nincs, de pár árus portékáját mégis közelebbről szemügyre vesszük. Választék van bőven, színek- ízek-illatok kavalkádja tölti meg a gyönyörű gesztenyefás teret. Akinek ideje engedi, minden szombat délelőtt érdemes ellátogatni ide. Autóval és tömegközlekedéssel is nagyon egyszerű, a kis fáradtságért pedig sokszorosan kárpótol a sok jó hazai termék. 

   A révre felszállva Anna babánk új élményben részesül, hiszen pocakon kívül még sosem utazott közvetlenül a Dunán. Élvezi is a helyzetet, ahogy mi is, hiszen ugyan már sokszor átéltük, de egyrészt az élmény és a táj sosem lesz megszokható, unalmas és ugyanolyan, másrészt pedig gyermekünk csodálata és öröme minket is újra babává tesz.


A visegrádi oldalon kiszállva megnézzük a buszmenetrendet, és látjuk, hogy még körülbelül félóra van indulásig. Éppen azon gondolkodunk, hogy miként üssük el az időt, amikor is hozzánk lép egy idős pár és két fiatal, feltéve az egyszerű kérdést: - Akarunk-e közösen várbuszt rendelni? Itt áll a közelben, akár azonnal indulhatunk vele és fejenként nagyjából 400 Ft-ból megúsznánk. – A válasz természetesen igen, így 6-an beszállunk a nyolcszemélyes buszba és irány a szerpentin, a Fellegvár. Felfelé a már jól ismert tájon át haladunk, így inkább laza csevegéssel töltjük az időt. 

    A várkapunál lévő bazárnál kiszállunk, elköszönünk alkalmi útitársainktól, majd szemügyre vesszük a térképet. Már a sofőr is ajánlotta, és a mi terveinkben is szerepelt, hogy felhágunk a közeli Nagy- Villám csúcsára még a „vártámadás” előtt.

Elemet vásárolunk a fényképezőgépünkbe, elnyalunk egy jégkrémet, majd útra kelünk, ekkor döbbenünk rá, hogy hibát követtünk el, ugyanis nem vettünk fel elég készpénzt a bankkártyánkról, kifogytunk belőle. Reménykedünk hát benne, hogy a Fellegvárban lehet kártyával fizetni. A séta részben ettől az átmeneti rossz hangulattól is, de kissé nehézkes, így lassan haladunk a csúcs felé. Szemügyre vesszük a nevezetes Silvanus hotelt, a mini golf pályát és a kalandparkot is, amik bár teljesen más szolgáltatást nyújtanak, mint amiért mi itt vagyunk, amire vágyunk, mégis részei a visegrádi nagy kínálatnak, ahol mindenki meglelheti a számára kedves elfoglaltságot. 

    A Nagy- Villám kilátónál aztán kellemetlen meglepetés ér minket, hiszen a környéken igen szokatlan módon, a kilátóba belépőt szednek. Van ilyen nyilvánvalóan, de a közeli börzsönyi és pilisi kilátóknál ez egyáltalán nem szokás. Néhány száz forintról van szó, de mivel itt nem lehet kártyával fizetni, kicsikét bosszant, hiszen a tetőről keletre, a Cserhát és a Mátra vonulatai irányába nagyszerű a panoráma, amely a Visegrád környékén csak erről a hegyről adott. Nem beszélve arról, hogy a csúcs szépen be van fásítva, így a földről csak ezt az amúgy tetszetős ligetet szemlélhetjük. Hiába, így jártunk, ha már ezt az alapvető hibát elkövettük. Álljon, hát okulásul minden olvasó számára.
 

    A séta ennek ellenére nem esett rosszul, visszaértünk a várhoz, ahol a kártyás fizetés már opció, ugyanakkor éppen javították a pénztárgépet, így bő félórát várakoznunk kellett. Egyre javuló hangulatban elköltöttük hát ebédünk a Fellegvár kapuja előtti egyik padon. Diák-, és pedagógus jeggyel mondhatni majd ingyen jutottunk be, de egy nagyobb, 5-6 fős családi túránál arra mindenképp fel kell készülni, hogy a belépők összege kicsit vaskosabb.


A várban tapasztaltak azonban mindenért kárpótolnak. A panoptikumot ezúttal kihagytuk, ezen kívül viszont végigjártuk az egész külső és belső várat, a tövétől a „hegyéig”, a vadászkiállítástól a fegyverkiállításig. Ezúttal semmilyen interaktív program nem volt, mégis a Visegrád történetével és jelentőségével tisztában lévő látogatók számára a várfalak és a kiállított tárgyak magukért beszélnek.

A középkori hangulat - IV. Bélától a Vegyesházi-királyok, az Anjou Károly Róbert és Nagy Lajos, valamint Luxemburgi Zsigmond udvaráig, és a nagy Hunyadi Mátyásig - átjárja a levegőt, szinte magunk előtt látjuk a régen volt korok nagy eseményeit. Látogatás előtt mindenképp érdemes utána olvasni ennek a nagyszerű történelemnek, hogy a falak valóban beszéljenek, valamint érdemes úgy időzíteni, hogy éppen valamely program, esetleg interaktív múzeumpedagógiai foglalkozás legyen a várban. Ez sokkal inkább átélhetőbbé teszi az egész azt a csodát, amelyet megtapasztalhatunk itt.

    Mindhárman élményekkel feltöltődve távoztunk a Fellegvár „bevétele” után, hogy aztán újabb dilemmába kerüljünk. Hiszen készpénzünk még most sem volt, és bár lefelé mindössze 30-40 perc séta az egész út, fellegek gyülekeztek, és elkezdett csepegni az eső. Két lehetőségünk volt hát: Vagy visszamegyünk a várba, vagy valamely alternatív úton próbálunk lejutni.

Ez utóbbit választottuk és a bazárnál körülbelül 5 percnyi stoppolás után felvett minket egy nagyon kedves ifjú pár. Hálásan megköszöntük nekik, majd leautóztunk velük a révig. A következő járatig majd egy óránk volt, így egy rövid séta még belefért a városközpontban. Ez idő alatt felmértük, hogy következő látogatásunkkor mindenképp meg kell tekintenünk Dömös és a Nagy- Villám kilátója mellett a szép barokk templomot, a pálinkamúzeumot, valamint természetesen az Alsó-várat a Salamon-toronnyal, a Visegrádi-palotával és a Mátyás Múzeummal.

Mindez egy újabb komplex, teljes napot igénylő és felölelő kirándulás lesz majd. Hála Istennek Visegrád sem tartozik azok közé a települések közé, amelyek 1 nap alatt megismerhetőek. A dunai révtúra után végül fáradtan, de feltöltődve értük el Nagymaros partjait, ahol a „beach-en” pár percnyi babafürdőzés még belefért, majd vonatra szállva hazautaztunk Verőcére.

Újabb szép napot tölthettünk el a Dunakanyar környékén, és bár ezúttal sokkal ismertebb, felkapottabb helyen jártunk, mégis számos szépséget, érdekességet, izgalmat tartogatott számunkra Visegrád, e történelmi értelemben óriási jelentőségű, mégis aprócska település.

top banner