top banner
English

Behajózott a Titanic legendája a Dunakanyarba

Számos érdekesség és legenda köthető a Dunakanyarhoz, így talán nem meglepő, hogy a térséghez kapcsolható egy apró szállal a Titanic legendája is. Erről a szálról olvashattok ebben a rendhagyó cikkünkben. 

Behajózott a Titanic legendája a Dunakanyarba

A TITANIC, a világ akkori legnagyobb óceánjáró személyszállító hajója 1912. április 2-án hagyta el Belfastot és kifutott az Ír-tengerre, hogy Southamptonba hajózzon. A hajó 1912. április 14-én 23:40-kor jéghegynek ütközött, majd két óra és negyven perc múlva elsüllyedt. A katasztrófát kiváltó okokról számos történetet hallhattunk már, hiszen a jéghegy sokaknak nem adott elég magyarázatot a katasztrófa bekövetkeztére. Beszéltek összeesküvés elméletekről, tűzről a szénraktárban, biztosítási csalásról, de még tengeralattjáró támadásról is.

Bár magyarok nem utaztak a Titanicon, a Carpathián viszont igen. A minap ellátogattunk Budapesten a Titanic kiállításra, ahol hatalmas tábla jelezte, hogy egy magyar hős látta el a katasztrófa túlélőit, akit dr. Lengyel Árpádnak hívtak. Az unokája, Völgyi Péterné dr. Reich Márta állította össze a kiállítás számára a nagyapja történetét.

"A fiatal, 26 éves dr. Lengyel Árpád 1911-ben figyelt fel a Cunard Line hajótársaság újsághirdetésére, amelyben angolul beszélő magyar orvost kerestek a Carpathia hajóra. Ez a főleg kivándorlókat szállító hajó menetrend szerint közlekedett Fiume és New York között. Dr. Lengyel pályázatát elfogadták, és az orvos 1912. március 9-én Fiumében hajóra szállt. Első hajóútja egyben az utolsó is lett, 1912 májusában megvált hajóorvosi állásától.

1912. április 11-én déli 12 órakor indult vissza a Carpathia New Yorkból körülbelül 1100 utassal a fedélzetén. Április 15-én éjjel fél 1-kor azzal a hírrel ébresztették dr. Lengyelt, hogy nagy baj van, süllyed a Titanic! Arthur Henry Rostron, a hajó kapitánya az akkor már 7 éves mentős tapasztalattal is bíró magyar orvost bízta meg azzal, hogy az oldalajtóhoz álljon, ahol beemelték a mentőcsónakok utasait. Így a magyar orvos elsőként látta el a 705, tragikus állapotban lévő túlélőt, akikkel visszaindultak New Yorkba.

Később dr. Lengyel így emlékezett meg a visszafelé tartó három és fél napos útról: „Könnyekre fakasztott mindenkit a menekültek jajgatása. Ki a gyermekeit, ki a szüleit, ki pedig az élete párját kereste. Mindannyian sokkos állapotban voltak. Sokan csak órák múltán találták meg hozzátartozójukat, legtöbben azonban azok eltűnése felett keseregtek…Különösen vigasztalhatatlan volt három fiatal asszonyka, akik – nászúton lévén – férjüket vesztették el. Ezek között volt egy feltűnően szép francia hölgy, aki valahányszor engem meglátott, ismét jajgatásba tört ki, mert – mint másoktól hallottam – alakom emlékeztette őt mindössze 19 éves, hullámsírba veszett férjére.”

Dr. Lengyel és társai mindent megtettek a szerencsétlenül jártak fájdalmának enyhítéséért, kabinjaikat, ruháikat is átadták nekik, és folyamatosan ápolták a sérülteket. A túlélők később egy aranyérmet adományoztak az önfeláldozó magyar orvosnak, a Liverpooli Hajótöröttek Társasága pedig ezüstéremmel és díszoklevéllel ismerte el hősies helytállását. A Titanic hőse 1940-ben hunyt el.”

A kiállításon lévő tábla nem tartalmazza azt az információt, hogy dr. Lengyel Árpád a Dunakanyarban született, pilismaróti emléktábláját 2008-ban avatták fel. Balogh Tamás – a Magyar Hajózástörténeti Egyesület és az amerikai Titanic Kutató Társaság tagja így emlékezett rá:

„1886-ban született Pilismaróton – mesél az életéről unokája, Völgyi Péterné. Iskoláit Esztergomban és Budapesten végezte, ahol 1904-ben – még az egyetemi évek alatt – belépett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) kötelékébe. Lengyel Árpád 1909-ben szerzett diplomát, s ezután Budapesten helyezkedett el. Itt szembesült a kor egyik általános – és méretei miatt az orvostudomány számára is nagy feladatot jelentő – problémájával, a kivándorlással. A kivándorlóhajók fedélzetén levegőtlen, homályos termek mélyén, emeletes ágyakon összezsúfolódva várták, hogy új életet kezdhessenek a tengerentúlon. A hajóút azonban megviselte a gyakran eleve legyengült emberek – főleg a gyerekek és az idősek – egészségét. (…) 1903-tól a magyar állam törvényben szabályozta a kivándorlás rendjét. (…) Az évek óta kifogásolt egészségügyi körülmények javítására – és az idegen nyelvet nem beszélő magyar kivándorlók segítésére – képzett orvosokat toboroztak. A felhívásnak eleget téve, a 26 éves dr. Lengyel Árpád is tengeri szolgálatra jelentkezett a kor ismert kivándorlóhajója, a Carpathia fedélzetén.”

Maga a kiállítás fantasztikusan érdekes, annyi azonban bizonyos, hogy mély nyomot hagy abban, aki egyszer megtekinti. A bejáratnál beszállókártyát kapnak a látogatók egy-egy Titanicon utazó személy adataival és történetével, így mindvégig úgy érezzük, hogy a hajón utazunk a tárlat megtekintése közben. A végén persze megnézhetjük a túlélők és a halottak nevei között, hogy mi lett a beszállókártyán szereplő utasok sorsa. Megrendítő, és páratlan élmény.

Fotók: google

top banner