top banner
English

Páratlan panoráma a Zsófia Főhercegnő fedélzetéről

Honnan lehet a legszebb fotókat készíteni a Dunakanyar településeiről? Azt hiszem, nem lepünk meg senkit, ha azt állítjuk, hogy az egyik legjobb módszer erre, ha hajóra szállunk, és a Duna közepéről kémleljük a tájat. Egy hajókirándulás közben remek élményekkel és rengeteg fotóval gazdagodtunk, ezeket szeretnénk most veletek is megosztani. 

Páratlan panoráma a Zsófia Főhercegnő fedélzetéről

Egy iszonyatosan meleg nap még melegebb délutánján a dunabogdányi Duna parton várakoztunk arra, hogy felszállhassunk a Zsófia Főhercegnő hajóra, amely Budapest felé indult útjára 18 órakor. Ha hiszitek, ha nem, már az álló hajón is egészen más volt a levegő, mint a parton, és indulásig kíváncsian kémleltük a Szentendrei-szigeten sátorozó horgászokat és pancsoló gyerekeket. Nem akármilyen hajókirándulásra indultunk, hiszen a Zsófia Főhercegnő zenés-táncos túrára vitt bennünket a Duna leányfalusi-szentendrei ágán.

A hajó tetején kényelmes székekből kémlelhettük a folyó közepéről a településeket, melyek – töredelmesen bevallom – nem egyszer szereztek számomra meglepetést. A Dunakanyarban nőttem fel, és azt gondoltam, hogy jól ismerem a térséget, de kiderült, hogy rengeteg izgalmas terület vár még felfedezésre. Amikor a hajó az első percekben elhaladt a dunabogdányi szabadstrand mellett, kellemes nosztalgikus érzés kerített hatalmába, ugyanis nem először tapasztaltam meg, milyen vidáman köszöntik a fürdőzők a hajón utazó legénységet és utasokat. Több évtizedes hagyománya van ennek a túrának, még emlékszem, ahogyan 7-8 éves koromban pörögtem-forogtam a fedélzeten, a legnépszerűbb slágerekre.

Korábban a község hajóállomásáról indult útjára évente egyszer Esztergomba a Hunyadi, és már akkor is hatalmas ováció fogadott bennünket a strand irányából, most pedig Budapest felé tartottunk, ugyanilyen fogadtatás közepette. Sajnos el kell keserítenünk mindenkit, aki azt gondolja, hogy ez rendszeres program a térségben, hiszen ahogyan azt már írtuk, évente egyszer fordul elő ilyen zenés-táncos utazás. A jó időnek köszönhetően péntek délutánra már nagyon sok vízparti helyet foglaltak el a sátorozók, de a vidám kis nyaralóházak és kempingek is kedves látványt nyújtottak.

Szerencse, hogy a Dunakanyar ennyi lehetőséget rejt magában, mert megtapasztalhattuk, hogy a vízi sportok kedvelői milyen vidáman viszonyultak a hajó szokatlan jelentlétéhez. Jellemzően a Duna másik ágán, tehát a gödi, váci vonalon közlekednek ezek a nagy hajók, most viszont a motorcsónakosok vígan köröztek körülöttünk, és azok is boldogan integettek, akik a gumimatracaikon fekve élvezték a hullámok generálta ringatózást.

Miközben elhaladtunk Tahitótfalu, Leányfalu és Pócsmegyer, valamint Szentendre és Szigetmonostor partjainál, visszaintettünk a minket üdvözlő járókelőknek, és rengeteg képet készítettünk a tájról. Budapestre érve megcsodáltuk a kivilágított Parlamentet, Budai várat, Halászbástyát, és minden híd alatt sikítoztunk, és élveztük a dübörgő visszahangot. Érdekes volt hazafele úton megfigyelni a sötét partot, sokszor csak találgatni tudtuk, hogy merre járhatunk. A zene és a tánc még akkor sem maradt abba, amikor a hajó már kikötött a minden évben szokásos „Újra itt van a nagy csapat” dallamára, mi pedig nagyon sajnáltuk, hogy ismét eltelt egy év, de biztos, hogy jövőre ugyanitt kezdjük az augusztust.

Nagyon élveztük, hogy kiderült, ezeken a hajóutakon egy dolog biztosan nem változik. Míg tizenöt évvel ezelőtt, kamaszkorunkban még mi készültünk a sokat ígérő utazásra, a falu mostani kamasz csoportjai ugyanilyen lelkesen várakoztak most a hajóra szállásra. Még szerencse, hogy bizonyos programok már hagyománnyá váltak a térségben, különben nehezen tudnánk elképzelni, hogyan bírnánk ki anélkül, hogy Takáts Tamás, Presszer Gábor vagy éppen Fenyő Miklós slágereit fennhangon énekeljük a fedélzeten. Jövőre ti se hagyjátok ki a programot!

Fotó: Kristóf Ibolya

top banner