top banner
English

Illatok és színek - Avagy a Dunakanyar őszi csodái

Az eseménydús nyár végeztével, az iskolaév kezdetével az ember hajlamos arra, hogy bizonyos értelemben téli álomba vonulva egysíkúan, programszegényen élje az életét addig, míg a jó idő újra be nem köszönt. A szeptemberi „napfényfürdőzés” után e hirtelen átmenetet az idei évben elősegítette az időjárás egyik napról a másikra történő drasztikus lehűlése valamikor a hónapunk elején. Mégis azt mondom, hogy a relatív hűvös dacára „útra fel”, fedezzük fel az őszi természet csodáit, valamint élvezzük a dunakanyari pezsgő kulturális életet!

ősz, dunakanyar, börzsöny, túra, túrázás, vénasszonyok, nyara, kirándulás

A Vénasszonyok Nyara után szinte azonnal késő őszies idő köszöntött be, amely bizonyára néhány napra mindnyájuk lelki, illetve fizikai állapotát erősen befolyásolta. Azóta az idő nagyjából állandósult és kezdetét vette a természet nagy változása, az érett „felnőttkor” csodálatos színei és illatai mind-mind megjelenőben vannak. A Börzsöny és a Pilis vegyes erdeiben lombjukat lehullató fák szép lassan betakarják a talajt szépséges „hímzett” dunyhájukkal, hogy meg ne fázzon, akár a szerető anya gyermekét. Az állatok is készülnek már a télre, kialakítják, „csinosítják” kicsiny vackaikat.  Valami másnak, újnak a hamisíthatatlan jelei ezek, az elmúlásé, amelytől ugyan minden élőlény retteg, mégis csodálatos jelenség, hiszen mindig magával hozza a megújulás, az újjászületés lehetőségét.

A modern ember a természettől való eltávolodás, és a relatíve nagy komfort „jóvoltából” mind kevésbé érti, illetve inkább érzi át ezeknek az eseményeknek a jelentőségét. A civilizáció teremtette biztonság megfoghatatlanabbá tette számunkra a halál jelenségét, mert már nem szükséges mindenkinek és mindennap együtt élni vele.  Ezért is érdemes, ha csak röpke órákra, de visszalopni magunkat ilyenkor is a természetbe, elmélkedni, gyönyörködni a színekben, és magunkba szívni az erdő-mező-víz minden illatát. Ilyenkor nem szükséges monumentális csúcsokat támadni, vagy épp a Duna melletti szeles gerinceket járni, hiszen a kilátás úgysem feltétlen azt nyújtja, mint a tisztább egű tavaszi, nyári napokon. Bőven elég, ha az ember egy közeli, barátságos és ismert erdőszakaszt választ párjával, gyermekeivel, barátaival, vagy épp magányában, ki-ki igénye szerint. Itt aztán kezdetét veheti az elmélkedés, a felfedezés, amely során olyan momentumokat vehetünk észre, amik a pezsgő élettel teli hónapokban bizonyára elkerülik a figyelmünket.

A kedvenc időszakom ez, amely kapcsán az elmúlt években számos igazán mély és személyes élményt gyűjthettem. Elég csak e honlap „hasábjain” is a születéskor megénekelt magányos Csóványos túrára, vagy a tavalyi igencsak kalandosra sikeredett Börzsöny Vándortúrára gondolni, amelyen akkori párommal, azóta feleségemmel mérettük meg magunkat.

Mindezeken túl, a túrázást kevésbé kedvelők, vagy az időjárás viszontagságait nehezebben viselők kihasználhatják az alkalmat arra, hogy megismerjék tájegységünk történelmi, kulturális értékeit, amiket az I love Dunakanyar is időről-időre górcső alá vesz, és amelyeket sajnos sokszor hajlamosak vagyunk hanyagolni, mert inkább a távolabbit, az egzotikumot keressük.  A teljesség igénye nélkül a jobb parton Szentendrétől Leányfalun át egészen Visegrádig, Dömösig és Esztergomig, míg a bal parton vissza Szobon át Zebegény, Nagymaros, Kismaros, Verőce, és Vác szolgáltat számos feledhetetlen emléket, a tágabb kitekintésű Dunakanyarról, Dél-Börzsönyről nem is szólva! Az ősidők óta lakott terület a környék, központi jellegéből fakadóan pedig a királyi Magyarország emblematikus városai, várai helyezkednek el itt. Vác püspöksége, az Esztergomi érsekség, a visegrádi és a nógrádi várak, melyek közül az előbbi királyi központ is volt. Dömös szakrális jelentőségű helysége, amelyhez szomorú események is kötődnek. Hiszen itt történt 1063-ban az a barátok közt is furcsa baleset, mikoron I. Béla királyunkra (Szent László és a váci templomépítő I. Géza apja) ráborult a trón és életét vesztette.

Látható hát, hogy a szebb és kevésbé szép –de mégis fontos- emlékeket őrző helyek hihetetlen koncentrációja található meg a Dunakanyarban, ami mellett időről-időre elsétálunk. A melankolikus időjárás tán alkalmat ad arra, hogy megálljunk és elgondolkodjunk, megköszönjük a sok csodát, amit elődeink ezredévi megfeszített munkával hagytak ránk.  Egy esős hétvégi nap is tökéletes alkalmat jelenthet arra, hogy kocsiba ülve, vagy vonatra, buszra pattanva meglátogassunk egy-két emblematikus emlékhelyet, múzeumot, templomot, ahol pedig már csak a képzelet szab határt. Nem szólva az élő Dunakanyar számos őszi programjáról, a szüreti mulatságoktól a Márton-napi bálokig, amelyek az elmélkedés után az önfeledt, felszabadult szórakozást és vidámságot nyújtják számunkra.

A Dunakanyar ősszel és télen is „él”. Ha pedig ebben a szellemiségben tekintünk e környékre, úgy bizonyos, hogy függetlenül az időjárás viszontagságaitól, igazán izgalmas, nem téli álomnak tűnő hónapok elébe nézhetünk.

top banner